Interjú

„Azt ütöm, amire a zenének szüksége van”

Borlai Gergő dobos, dalszerző

  • Soós Tamás
  • 2021. május 19.

Zene

Csodagyerekként kezdte, ma a világ legjobbjaival játszik. Legutóbbi szólólemezével a Grammy előszobájáig jutott. A friss Artisjus-díjas dobzsenivel amerikai karrierjéről, meglepő poplemezéről és a kaliforniai Tilos Rádióról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Családi örökség nálad a dobolás?

Borlai Gergő: Tudtommal nem volt zenész a felmenőim között, de a szüleim hangmérnökként dolgoztak a Magyar Rádióban, aminek az volt az előnye, hogy édesapám már a kései szocializmusban is jó lemezeket tudott szerezni, és ezek óriási hatást gyakoroltak rám. Emlékszem, amikor háromévesen meghallottam a Take Five-ot, azonnal elkezdtem játszani Joe Morello belépőjét apám hobbizenekara, a Trutymó szegényes dobfelszerelésén. Utána éjjel-nappal jazzt hallgattam.

MN: Hároméves fejjel mi fogott meg a jazzben?

BG: A korlátok nélküli improvizáció.

MN: Tizenévesen már a nagy öregekkel, Presserrel, Grencsóval, Babos Gyulával játszottál. Nem voltál megilletődve?

BG: Amikor ’84-ben bekerültem a Postás Zeneiskolába, a legfiatalabb osztálytársam Gyenge Lajos volt. Én 6 voltam, ő 14. Számomra természetes volt, hogy a zenésztársaim idősebbek, ezért nem megilletődve, hanem inkább megtisztelve voltam, hogy olyan fantasztikus művészekkel játszhatok, mint Babos vagy Presser. Ők pedig kezdettől egyenrangú zenésznek tekintettek. Grencsó István nem az a muzsikus, aki cirkuszi mutatványosokat szerződtet a zenekarába, így amikor 12 évesen bekerültem a Grencsó Kollektívába, nem doboltattak velem szólókat csak azért, mert nagyon fiatalon gyorsan tudtam játszani. Azt kellett ütnöm, amire a zenének szüksége volt, ami részemről akkor sok kompromisszummal járt, de ma már ezt inkább zenei alázatnak mondanám, és örülök, hogy ilyen korán megtapasztalhattam ezt.

MN: Na és a suli?

BG: Ha volt gyerek, akit nem érdekelt az iskola, az én voltam. Elsős gimnazistaként már rendszeresen játszottam ef Zámbóval, a Makámmal, az Ági és a Fiúkkal. Amikor következő évben választanom kellett, hogy elmegyek turnézni a Tin Tin Quartettel, vagy gimnáziumba járok, értelemszerűen a turnézást választottam.

MN: Dobosként mi vonzott az alternatív zenékhez?

BG: Leginkább a bátyám, Levente által mutatott zenék, akivel rengeteg Európa Kiadót, Kontroll Csoportot, VHK-t, Bizottságot, Neuroticot hallgattunk. Ef Zámbóval, ha úgy alakul, a mai napig együtt zenélek. Dobosként mindent szeretek, nem csinálok szakmai kérdést abból, milyen műfajú a zene, hanem megkeresem benne azt, ami örömet okoz. Ef Zámbóéban a pompás szarkazmuson túl ilyenek a páratlan, nemritkán a szövegekre íródott ritmikák, amiket nem is olyan könnyű eljátszani, mint az ember gondolná.

 
Fotó: Dobos Tamás

MN: Charlie, Presser és Tátrai Tibor mellett hamar az ország egyik legfoglalkoztatottabb dobosa lettél, de mi volt a belépőd a nemzetközi zeneiparba?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.