Interjú

„Azt ütöm, amire a zenének szüksége van”

Borlai Gergő dobos, dalszerző

  • Soós Tamás
  • 2021. május 19.

Zene

Csodagyerekként kezdte, ma a világ legjobbjaival játszik. Legutóbbi szólólemezével a Grammy előszobájáig jutott. A friss Artisjus-díjas dobzsenivel amerikai karrierjéről, meglepő poplemezéről és a kaliforniai Tilos Rádióról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Családi örökség nálad a dobolás?

Borlai Gergő: Tudtommal nem volt zenész a felmenőim között, de a szüleim hangmérnökként dolgoztak a Magyar Rádióban, aminek az volt az előnye, hogy édesapám már a kései szocializmusban is jó lemezeket tudott szerezni, és ezek óriási hatást gyakoroltak rám. Emlékszem, amikor háromévesen meghallottam a Take Five-ot, azonnal elkezdtem játszani Joe Morello belépőjét apám hobbizenekara, a Trutymó szegényes dobfelszerelésén. Utána éjjel-nappal jazzt hallgattam.

MN: Hároméves fejjel mi fogott meg a jazzben?

BG: A korlátok nélküli improvizáció.

MN: Tizenévesen már a nagy öregekkel, Presserrel, Grencsóval, Babos Gyulával játszottál. Nem voltál megilletődve?

BG: Amikor ’84-ben bekerültem a Postás Zeneiskolába, a legfiatalabb osztálytársam Gyenge Lajos volt. Én 6 voltam, ő 14. Számomra természetes volt, hogy a zenésztársaim idősebbek, ezért nem megilletődve, hanem inkább megtisztelve voltam, hogy olyan fantasztikus művészekkel játszhatok, mint Babos vagy Presser. Ők pedig kezdettől egyenrangú zenésznek tekintettek. Grencsó István nem az a muzsikus, aki cirkuszi mutatványosokat szerződtet a zenekarába, így amikor 12 évesen bekerültem a Grencsó Kollektívába, nem doboltattak velem szólókat csak azért, mert nagyon fiatalon gyorsan tudtam játszani. Azt kellett ütnöm, amire a zenének szüksége volt, ami részemről akkor sok kompromisszummal járt, de ma már ezt inkább zenei alázatnak mondanám, és örülök, hogy ilyen korán megtapasztalhattam ezt.

MN: Na és a suli?

BG: Ha volt gyerek, akit nem érdekelt az iskola, az én voltam. Elsős gimnazistaként már rendszeresen játszottam ef Zámbóval, a Makámmal, az Ági és a Fiúkkal. Amikor következő évben választanom kellett, hogy elmegyek turnézni a Tin Tin Quartettel, vagy gimnáziumba járok, értelemszerűen a turnézást választottam.

MN: Dobosként mi vonzott az alternatív zenékhez?

BG: Leginkább a bátyám, Levente által mutatott zenék, akivel rengeteg Európa Kiadót, Kontroll Csoportot, VHK-t, Bizottságot, Neuroticot hallgattunk. Ef Zámbóval, ha úgy alakul, a mai napig együtt zenélek. Dobosként mindent szeretek, nem csinálok szakmai kérdést abból, milyen műfajú a zene, hanem megkeresem benne azt, ami örömet okoz. Ef Zámbóéban a pompás szarkazmuson túl ilyenek a páratlan, nemritkán a szövegekre íródott ritmikák, amiket nem is olyan könnyű eljátszani, mint az ember gondolná.

 
Fotó: Dobos Tamás

MN: Charlie, Presser és Tátrai Tibor mellett hamar az ország egyik legfoglalkoztatottabb dobosa lettél, de mi volt a belépőd a nemzetközi zeneiparba?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.