Lehet azon vitatkozni, hogy hálás feladat-e a Sziget utolsó napján, az utolsó nagyszínpados fellépő után koncertet adni, de az biztos, hogy a Dél-Afrikából érkező Bantu Continua Uhuru Consciousness (BCUC) tökéletesen megoldotta a hálátlannak tűnő feladatot. A Sowetóból származó héttagú csapat már tavaly óriási sikert aratott a fesztiválon, és az idén sem kellett sok időnek eltelnie, hogy a Foo Fighters-árvák és a könnyű zápor elől menekülők megtöltsék a világzenei sátrat, és fergeteges táncolásba kezdjenek. A bantu kisebbséghez tartozó BCUC az ütős hangszerekben erős, a dobokat egy gitáros és két énekes egészíti ki, utóbbiak nem is állhatnának távolabb egymástól: Kgomotso olyan, mint egy lágy hangú soulénekesnő, míg Jovi, a banda vezéregyénisége viszont inkább egy szigorú testnevelő tanárnak tűnik. Sípol, üvöltözik, tüzeli a közönséget és kétszáz százalékon pörög; a koncert közepén már úgy érezzük magunkat, mintha egy pszichedelikus zumbaórán lennénk. De nincs ebben semmi meglepő. A BCUC afro-pszichedelikusnak nevezett stílusa egyszerre tartalmaz törzsi zenei elemeket, funkot, hip-hopot és rock ’n’ rollt, védjegyük pedig egyértelműen az őrült tempó. Azért két negyedórás hangorgia között nem győzik hangsúlyozni, hogy ők az utca egyszerű gyermekei, akik az „itt és most”-ban élnek, zenéjüket pedig azok az emberek inspirálják, akikért és akikkel együtt zenélnek.
Sziget, Global Village, augusztus 13.
