Lemez

Barenboim: Beethoven

  • - csk -
  • 2020. július 11.

Zene

Gyakran hangzik el Beethoven életművével kapcsolatban, hogy ez az oeuvre „agyonjátszott”. Mint a legtöbb sommás megállapítás, ez is féligazság. A szimfóniák valóban sokszor hangzanak el, de még ez sem túl sok, mert ezek a művek a klasszikus zenei nyelv olyan alapfogalmait rögzítik, amelyeket rengetegszer kell ismételni ahhoz, hogy a közönségnek legyenek viszonyítási pontjai. Másfelől Beethovennek máig akadnak ritkábban hallható darabjai, fontosak is, például a Kismartoni mise, a Krisztus az Olajfák hegyén című oratórium, a Karfantázia vagy A távoli kedveshez c. dalciklus. És ilyen a hegedűre, csellóra, zongorára és zenekarra komponált Hármasverseny is, amelyet sokáig divat volt lesajnálni.

Ezen a lemezen az életmű e két kategóriája néz szembe egymással: a sokat játszott alapműveket a 7. szimfónia (1811–1812), a zenetörténet első eksztatikus műve, az alkotói termés kevésbé kultivált szegmensét pedig a Hármasverseny (1803) képviseli. Az előadók mind életkorban, mind nemzetiségük szerint sokszínűek: a német Anne-Sophie Muttert (hegedű, 1963), a tajvani–francia–amerikai Yo-Yo Mát (cselló, 1955) és az argentin–izraeli (de Berlinben élő) Daniel Barenboimot (zongora, karmester, 1942), Barenboim (egyik) zenekara kíséri, a Goethe nyomán West-Eastern Divan nevet viselő, 1999-ben alapított, eltérő kulturális hátterű közép-keleti és spanyol fiatalokból álló, se­villai illetőségű együttes. Példázva ezzel is az elfogadás, a megértés, az együttműködés, a másik ember megismerésének fontosságát.

A perfekt kidolgozás, dús hangzás, választékos tagolás, élénk hangsúlyozás mellett mindkét koncertfelvételt elsöprő energia és lenyűgöző indulattartalom jellemzi, s így a zenélés Beethoven legfőbb üzenetét közvetíti: az érzelmek felszabadításának, a szenvedély kiáradásának imperativusát.

Deutsche Grammophon, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.