Gyakran hangzik el Beethoven életművével kapcsolatban, hogy ez az oeuvre „agyonjátszott”. Mint a legtöbb sommás megállapítás, ez is féligazság. A szimfóniák valóban sokszor hangzanak el, de még ez sem túl sok, mert ezek a művek a klasszikus zenei nyelv olyan alapfogalmait rögzítik, amelyeket rengetegszer kell ismételni ahhoz, hogy a közönségnek legyenek viszonyítási pontjai. Másfelől Beethovennek máig akadnak ritkábban hallható darabjai, fontosak is, például a Kismartoni mise, a Krisztus az Olajfák hegyén című oratórium, a Karfantázia vagy A távoli kedveshez c. dalciklus. És ilyen a hegedűre, csellóra, zongorára és zenekarra komponált Hármasverseny is, amelyet sokáig divat volt lesajnálni.
Ezen a lemezen az életmű e két kategóriája néz szembe egymással: a sokat játszott alapműveket a 7. szimfónia (1811–1812), a zenetörténet első eksztatikus műve, az alkotói termés kevésbé kultivált szegmensét pedig a Hármasverseny (1803) képviseli. Az előadók mind életkorban, mind nemzetiségük szerint sokszínűek: a német Anne-Sophie Muttert (hegedű, 1963), a tajvani–francia–amerikai Yo-Yo Mát (cselló, 1955) és az argentin–izraeli (de Berlinben élő) Daniel Barenboimot (zongora, karmester, 1942), Barenboim (egyik) zenekara kíséri, a Goethe nyomán West-Eastern Divan nevet viselő, 1999-ben alapított, eltérő kulturális hátterű közép-keleti és spanyol fiatalokból álló, sevillai illetőségű együttes. Példázva ezzel is az elfogadás, a megértés, az együttműködés, a másik ember megismerésének fontosságát.
A perfekt kidolgozás, dús hangzás, választékos tagolás, élénk hangsúlyozás mellett mindkét koncertfelvételt elsöprő energia és lenyűgöző indulattartalom jellemzi, s így a zenélés Beethoven legfőbb üzenetét közvetíti: az érzelmek felszabadításának, a szenvedély kiáradásának imperativusát.
Deutsche Grammophon, 2020
