Lemez

Barenboim: Beethoven

  • - csk -
  • 2020. július 11.

Zene

Gyakran hangzik el Beethoven életművével kapcsolatban, hogy ez az oeuvre „agyonjátszott”. Mint a legtöbb sommás megállapítás, ez is féligazság. A szimfóniák valóban sokszor hangzanak el, de még ez sem túl sok, mert ezek a művek a klasszikus zenei nyelv olyan alapfogalmait rögzítik, amelyeket rengetegszer kell ismételni ahhoz, hogy a közönségnek legyenek viszonyítási pontjai. Másfelől Beethovennek máig akadnak ritkábban hallható darabjai, fontosak is, például a Kismartoni mise, a Krisztus az Olajfák hegyén című oratórium, a Karfantázia vagy A távoli kedveshez c. dalciklus. És ilyen a hegedűre, csellóra, zongorára és zenekarra komponált Hármasverseny is, amelyet sokáig divat volt lesajnálni.

Ezen a lemezen az életmű e két kategóriája néz szembe egymással: a sokat játszott alapműveket a 7. szimfónia (1811–1812), a zenetörténet első eksztatikus műve, az alkotói termés kevésbé kultivált szegmensét pedig a Hármasverseny (1803) képviseli. Az előadók mind életkorban, mind nemzetiségük szerint sokszínűek: a német Anne-Sophie Muttert (hegedű, 1963), a tajvani–francia–amerikai Yo-Yo Mát (cselló, 1955) és az argentin–izraeli (de Berlinben élő) Daniel Barenboimot (zongora, karmester, 1942), Barenboim (egyik) zenekara kíséri, a Goethe nyomán West-Eastern Divan nevet viselő, 1999-ben alapított, eltérő kulturális hátterű közép-keleti és spanyol fiatalokból álló, se­villai illetőségű együttes. Példázva ezzel is az elfogadás, a megértés, az együttműködés, a másik ember megismerésének fontosságát.

A perfekt kidolgozás, dús hangzás, választékos tagolás, élénk hangsúlyozás mellett mindkét koncertfelvételt elsöprő energia és lenyűgöző indulattartalom jellemzi, s így a zenélés Beethoven legfőbb üzenetét közvetíti: az érzelmek felszabadításának, a szenvedély kiáradásának imperativusát.

Deutsche Grammophon, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.