Lemez

Platon Karataev: Atoms

Zene

„Az album a legbelső énünk kereséséről és minden megkérdőjelezéséről szól. A dalokban hol önmagunk felé zuhanunk, hol éppen attól távolodunk.” E szavakkal jellemzi második nagylemezét a zenekar, vagyis úgy tűnik, hogy kifejezetten mély, többrétegű mondanivalóval bíró anyagról van szó. Míg a három évvel ezelőtti For Her szinte kizárólag a szerelem tematikájára épült, az Atoms sokkal egyetemesebb kérdéseket boncolgat. A mantraszerű nyitódal (Ex nihilo) azonnal beránt a különleges hangulatba, ami végig megmarad, a lassú folyású balladáknál (Psalmus, Bitter Steps) ugyanúgy, mint a szinte hidegrázós katarzist okozó, himnikus Wolf Throats esetében.

A hangszerelés sokat finomodott az első albumhoz képest: az akusztikus gitárok teljesen eltűntek, ettől jóval nyersebb lett a hangzás, néhány számot ráadásul fúvósokkal is felturbóztak. A többszólamú énekben rejlő lehetőségeket is jobban kihasználják, a két frontember mellett a csapathoz másfél éve csatlakozott Sallai László (basszusgitár) is hozzáteszi a magáét. Van, ahol teljesen egybefolyik a főének és a háttérvokál, ami akár kaotikus is lehetne, ehelyett azonban csak még erőteljesebbé teszi a dalokat.

A lemezre bónuszként felkerült Kaláka-feldolgozást (Valaki jár a fák hegyén) is jó érzékkel választották ki, hangulatában tökéletesen illeszkedik az előtte levőkhöz. Ráadásul ez a zenekar első nem angol nyelvű dala, de remélhetőleg nem az utolsó: remekül áll nekik, úgyhogy hatalmas potenciál lehetne abban, ha elkezdenének magyar számokat írni.

Szerzői kiadás, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.