Lemez

Platon Karataev: Atoms

  • Láng Dávid
  • 2020.07.11 11:06

Zene

„Az album a legbelső énünk kereséséről és minden megkérdőjelezéséről szól. A dalokban hol önmagunk felé zuhanunk, hol éppen attól távolodunk.” E szavakkal jellemzi második nagylemezét a zenekar, vagyis úgy tűnik, hogy kifejezetten mély, többrétegű mondanivalóval bíró anyagról van szó. Míg a három évvel ezelőtti For Her szinte kizárólag a szerelem tematikájára épült, az Atoms sokkal egyetemesebb kérdéseket boncolgat. A mantraszerű nyitódal (Ex nihilo) azonnal beránt a különleges hangulatba, ami végig megmarad, a lassú folyású balladáknál (Psalmus, Bitter Steps) ugyanúgy, mint a szinte hidegrázós katarzist okozó, himnikus Wolf Throats esetében.

A hangszerelés sokat finomodott az első albumhoz képest: az akusztikus gitárok teljesen eltűntek, ettől jóval nyersebb lett a hangzás, néhány számot ráadásul fúvósokkal is felturbóztak. A többszólamú énekben rejlő lehetőségeket is jobban kihasználják, a két frontember mellett a csapathoz másfél éve csatlakozott Sallai László (basszusgitár) is hozzáteszi a magáét. Van, ahol teljesen egybefolyik a főének és a háttérvokál, ami akár kaotikus is lehetne, ehelyett azonban csak még erőteljesebbé teszi a dalokat.

A lemezre bónuszként felkerült Kaláka-feldolgozást (Valaki jár a fák hegyén) is jó érzékkel választották ki, hangulatában tökéletesen illeszkedik az előtte levőkhöz. Ráadásul ez a zenekar első nem angol nyelvű dala, de remélhetőleg nem az utolsó: remekül áll nekik, úgyhogy hatalmas potenciál lehetne abban, ha elkezdenének magyar számokat írni.

Szerzői kiadás, 2020

Neked ajánljuk