Lemez

Platon Karataev: Atoms

Zene

„Az album a legbelső énünk kereséséről és minden megkérdőjelezéséről szól. A dalokban hol önmagunk felé zuhanunk, hol éppen attól távolodunk.” E szavakkal jellemzi második nagylemezét a zenekar, vagyis úgy tűnik, hogy kifejezetten mély, többrétegű mondanivalóval bíró anyagról van szó. Míg a három évvel ezelőtti For Her szinte kizárólag a szerelem tematikájára épült, az Atoms sokkal egyetemesebb kérdéseket boncolgat. A mantraszerű nyitódal (Ex nihilo) azonnal beránt a különleges hangulatba, ami végig megmarad, a lassú folyású balladáknál (Psalmus, Bitter Steps) ugyanúgy, mint a szinte hidegrázós katarzist okozó, himnikus Wolf Throats esetében.

A hangszerelés sokat finomodott az első albumhoz képest: az akusztikus gitárok teljesen eltűntek, ettől jóval nyersebb lett a hangzás, néhány számot ráadásul fúvósokkal is felturbóztak. A többszólamú énekben rejlő lehetőségeket is jobban kihasználják, a két frontember mellett a csapathoz másfél éve csatlakozott Sallai László (basszusgitár) is hozzáteszi a magáét. Van, ahol teljesen egybefolyik a főének és a háttérvokál, ami akár kaotikus is lehetne, ehelyett azonban csak még erőteljesebbé teszi a dalokat.

A lemezre bónuszként felkerült Kaláka-feldolgozást (Valaki jár a fák hegyén) is jó érzékkel választották ki, hangulatában tökéletesen illeszkedik az előtte levőkhöz. Ráadásul ez a zenekar első nem angol nyelvű dala, de remélhetőleg nem az utolsó: remekül áll nekik, úgyhogy hatalmas potenciál lehetne abban, ha elkezdenének magyar számokat írni.

Szerzői kiadás, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.