Lemez

Baroque Divas

  • - csk -
  • 2016. február 21.

Zene

A barokk „komoly opera” (opera seria) a hanglemezkiadók egyik favoritja: gyűjteményt lehet összeállítani azokból a CD-kből, amelyek a 17. és 18. század elfeledett mestereit igyekeznek visszahozni a köztudatba: felsorakozik Jommelli, Porpora, Galuppi, Veracini, Hasse, Bononcini, Vinci, Porta, Caldara, Sarro, Johann Christian Bach, Bertoni, Graun, Leo, Giacomelli – és felbukkannak a nagyok is, kevésbé ismert operáikkal: Vivaldi, Händel, Gluck. A kasztráltak kora ez, Farinellié, Senesinóé, az ő művészetük bravúrját próbálják feleleveníteni a mai szopránok, mezzók és kontratenorok. De nem csak férfiakról van szó, hanem olyan nagy énekesnőkről is, mint Hasse felesége, a legendás Faustina Bordoni, aki szintén korszakos jelentőségre tett szert az előadói stílus megreformálásában. A nagyszerű görög régizenei együttes, a rendkívül indulatgazdagon játszó Armonia Atenea, kiváló karmestere, George Petrou vezetésével nemrég adta közre The 5 Countertenors című antológiáját, amelyet ennek a re­per­toárnak, no meg öt sikeres fiatal férfialt bemutatásának szentelt. Most itt a lemez párdarabja – a hölgyek következnek: a Baroque Divas négy remek énekesnőt állít reflektorfénybe. Szoprán nincs köztük, csak három mezzo: az olasz Romina Basso, az amerikai Vivica Genaux, a görög Mary-Ellen Nesi és az itáliai alt, Sonia Prina. Az áriák szerzői Veracini, Hasse, Gluck, Vivaldi, Bononcini, Vinci, Sarro, Porta, Caldara, a hangvétel a széles ívű lírai dallamoktól a tüzes tempójú, virtuóz koloratúráriákig terjed. Lehet gyönyörködni az orgánumok és karakterek sokféleségében, a magabiztos technikában. Az egyetlen felróható hiányosságról a hölgyek nem tehetnek: ők, bár mind élvonalbeliek, mégsem olyan nagy egyéniségek, mint Cecilia Bartoli, Joyce DiDonato, Julia Lezsnyeva vagy Philippe Jaroussky. De azért értékes és tartalmas lemez ez, amely sok mindent felmutat egy hajdani nagy korszak tündökletes énekkultúrájából.

Decca, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.