Lemez

Baroque Divas

  • - csk -
  • 2016. február 21.

Zene

A barokk „komoly opera” (opera seria) a hanglemezkiadók egyik favoritja: gyűjteményt lehet összeállítani azokból a CD-kből, amelyek a 17. és 18. század elfeledett mestereit igyekeznek visszahozni a köztudatba: felsorakozik Jommelli, Porpora, Galuppi, Veracini, Hasse, Bononcini, Vinci, Porta, Caldara, Sarro, Johann Christian Bach, Bertoni, Graun, Leo, Giacomelli – és felbukkannak a nagyok is, kevésbé ismert operáikkal: Vivaldi, Händel, Gluck. A kasztráltak kora ez, Farinellié, Senesinóé, az ő művészetük bravúrját próbálják feleleveníteni a mai szopránok, mezzók és kontratenorok. De nem csak férfiakról van szó, hanem olyan nagy énekesnőkről is, mint Hasse felesége, a legendás Faustina Bordoni, aki szintén korszakos jelentőségre tett szert az előadói stílus megreformálásában. A nagyszerű görög régizenei együttes, a rendkívül indulatgazdagon játszó Armonia Atenea, kiváló karmestere, George Petrou vezetésével nemrég adta közre The 5 Countertenors című antológiáját, amelyet ennek a re­per­toárnak, no meg öt sikeres fiatal férfialt bemutatásának szentelt. Most itt a lemez párdarabja – a hölgyek következnek: a Baroque Divas négy remek énekesnőt állít reflektorfénybe. Szoprán nincs köztük, csak három mezzo: az olasz Romina Basso, az amerikai Vivica Genaux, a görög Mary-Ellen Nesi és az itáliai alt, Sonia Prina. Az áriák szerzői Veracini, Hasse, Gluck, Vivaldi, Bononcini, Vinci, Sarro, Porta, Caldara, a hangvétel a széles ívű lírai dallamoktól a tüzes tempójú, virtuóz koloratúráriákig terjed. Lehet gyönyörködni az orgánumok és karakterek sokféleségében, a magabiztos technikában. Az egyetlen felróható hiányosságról a hölgyek nem tehetnek: ők, bár mind élvonalbeliek, mégsem olyan nagy egyéniségek, mint Cecilia Bartoli, Joyce DiDonato, Julia Lezsnyeva vagy Philippe Jaroussky. De azért értékes és tartalmas lemez ez, amely sok mindent felmutat egy hajdani nagy korszak tündökletes énekkultúrájából.

Decca, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.