Lemez

Baroque Divas

  • - csk -
  • 2016. február 21.

Zene

A barokk „komoly opera” (opera seria) a hanglemezkiadók egyik favoritja: gyűjteményt lehet összeállítani azokból a CD-kből, amelyek a 17. és 18. század elfeledett mestereit igyekeznek visszahozni a köztudatba: felsorakozik Jommelli, Porpora, Galuppi, Veracini, Hasse, Bononcini, Vinci, Porta, Caldara, Sarro, Johann Christian Bach, Bertoni, Graun, Leo, Giacomelli – és felbukkannak a nagyok is, kevésbé ismert operáikkal: Vivaldi, Händel, Gluck. A kasztráltak kora ez, Farinellié, Senesinóé, az ő művészetük bravúrját próbálják feleleveníteni a mai szopránok, mezzók és kontratenorok. De nem csak férfiakról van szó, hanem olyan nagy énekesnőkről is, mint Hasse felesége, a legendás Faustina Bordoni, aki szintén korszakos jelentőségre tett szert az előadói stílus megreformálásában. A nagyszerű görög régizenei együttes, a rendkívül indulatgazdagon játszó Armonia Atenea, kiváló karmestere, George Petrou vezetésével nemrég adta közre The 5 Countertenors című antológiáját, amelyet ennek a re­per­toárnak, no meg öt sikeres fiatal férfialt bemutatásának szentelt. Most itt a lemez párdarabja – a hölgyek következnek: a Baroque Divas négy remek énekesnőt állít reflektorfénybe. Szoprán nincs köztük, csak három mezzo: az olasz Romina Basso, az amerikai Vivica Genaux, a görög Mary-Ellen Nesi és az itáliai alt, Sonia Prina. Az áriák szerzői Veracini, Hasse, Gluck, Vivaldi, Bononcini, Vinci, Sarro, Porta, Caldara, a hangvétel a széles ívű lírai dallamoktól a tüzes tempójú, virtuóz koloratúráriákig terjed. Lehet gyönyörködni az orgánumok és karakterek sokféleségében, a magabiztos technikában. Az egyetlen felróható hiányosságról a hölgyek nem tehetnek: ők, bár mind élvonalbeliek, mégsem olyan nagy egyéniségek, mint Cecilia Bartoli, Joyce DiDonato, Julia Lezsnyeva vagy Philippe Jaroussky. De azért értékes és tartalmas lemez ez, amely sok mindent felmutat egy hajdani nagy korszak tündökletes énekkultúrájából.

Decca, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.