Lemez

Baroque Divas

  • - csk -
  • 2016. február 21.

Zene

A barokk „komoly opera” (opera seria) a hanglemezkiadók egyik favoritja: gyűjteményt lehet összeállítani azokból a CD-kből, amelyek a 17. és 18. század elfeledett mestereit igyekeznek visszahozni a köztudatba: felsorakozik Jommelli, Porpora, Galuppi, Veracini, Hasse, Bononcini, Vinci, Porta, Caldara, Sarro, Johann Christian Bach, Bertoni, Graun, Leo, Giacomelli – és felbukkannak a nagyok is, kevésbé ismert operáikkal: Vivaldi, Händel, Gluck. A kasztráltak kora ez, Farinellié, Senesinóé, az ő művészetük bravúrját próbálják feleleveníteni a mai szopránok, mezzók és kontratenorok. De nem csak férfiakról van szó, hanem olyan nagy énekesnőkről is, mint Hasse felesége, a legendás Faustina Bordoni, aki szintén korszakos jelentőségre tett szert az előadói stílus megreformálásában. A nagyszerű görög régizenei együttes, a rendkívül indulatgazdagon játszó Armonia Atenea, kiváló karmestere, George Petrou vezetésével nemrég adta közre The 5 Countertenors című antológiáját, amelyet ennek a re­per­toárnak, no meg öt sikeres fiatal férfialt bemutatásának szentelt. Most itt a lemez párdarabja – a hölgyek következnek: a Baroque Divas négy remek énekesnőt állít reflektorfénybe. Szoprán nincs köztük, csak három mezzo: az olasz Romina Basso, az amerikai Vivica Genaux, a görög Mary-Ellen Nesi és az itáliai alt, Sonia Prina. Az áriák szerzői Veracini, Hasse, Gluck, Vivaldi, Bononcini, Vinci, Sarro, Porta, Caldara, a hangvétel a széles ívű lírai dallamoktól a tüzes tempójú, virtuóz koloratúráriákig terjed. Lehet gyönyörködni az orgánumok és karakterek sokféleségében, a magabiztos technikában. Az egyetlen felróható hiányosságról a hölgyek nem tehetnek: ők, bár mind élvonalbeliek, mégsem olyan nagy egyéniségek, mint Cecilia Bartoli, Joyce DiDonato, Julia Lezsnyeva vagy Philippe Jaroussky. De azért értékes és tartalmas lemez ez, amely sok mindent felmutat egy hajdani nagy korszak tündökletes énekkultúrájából.

Decca, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.