Lemez

Antekirtt: Scenes

  • - minek -
  • 2016. február 21.

Zene

A Verne Gyula méltán emlékezetes és napjainkban különösen aktuális Sándor Mátyásából vett (ál)név ezúttal Farkas Zoltánt és zenésztársait rejti: a számtalan zenekarból (pl. Ugatha Christie, colorStar, Erik Sumo Band, Pál Utcai Fiúk) ismerős dobos szándéka szerint mintegy zenei tapasztalatainak és alkotói eszmélésének történetét írta meg és öntötte egy viszonylag rövid, feszes album formájába.

Farkas itt korántsem csupán a dobjait szólaltatja meg: az ütőhangszeres játék nem játszik központi szerepet az albumon (bár jelenléte, nem is mindig a klasszikus dobhang formájában, néha kétségtelenül hangsúlyos), sokkal inkább uralja a Scenes egyes, egymásba fonódó epizódjait a szerző néha filmzenei témákat idéző zongorajátéka. Az album hatásának egyik kulcsa, hogy ízeit és tónusait tekintve változatos, mégis kerek egészet képez: tulajdonképpen eszünkben sincs firtatni műfaji hozzátartozását, vagy skatulyázni az egyes szerzeményeket. Ebből a szempontból kétségtelenül becsapós is a lemez, hiszen a felütés dinamikus, rockos felvezetését sokkal meditatívabb, néha majdnem modern klasszikus jellegű, máskor meg ambientbe hajló vagy trip hop-szerű szerzemények követik. Az egymásra mintegy feleselő hangszeres játékot helyenként gondosan kiporciózott, cseppet sem tolakodó elektronika kíséri, az összképhez pedig olyan egzotikus hangkeltő eszközök is hozzájárulnak, mint a Zsoldos Dedy (!) által megszólaltatott éneklő fűrész, ami e szerepében van olyan jó, mint a theremin.

A közreműködők között felbukkannak Farkas régi colorstaros, PUF-os, Erik Sumo Band-es zenésztársai is (Szinovszki Márton, Molnár Balázs, Varga Laca), s a nagyobb részben instrumentális zeneanyagot határozottan izgalmassá teszi két nagyszerű énekesnő jelenléte. Judy Jay soulos, bluesos hangja nyomán kibújik a groove is a zenéből, Kiss Erzsi pedig elvarázsolt perceket teremt egy amúgy is különleges hangulatú albumon.

 

Launching Gagarin, 2015

 

 

 

alá

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.