Koncert

Bársony Péter és Balog József

  • Molnár Szabolcs
  • 2019. május 11.

Zene

Bársony Péter és Balog József a Zeneakadémia Itt és most sorozatában adott rendkívül informatív koncertet brácsás kamarakompozíciókból. A hangszer reprezentatív repertoárja nem igazán bőséges, de Bársony az a fajta muzsikus, aki nem nyugszik bele a tradíció által szentesített szűkösségbe. Legutóbbi koncertjén eljátszotta Erwin Schulhoff altszaxofonra és zongorára írt nevezetes Hot-szonátáját (1930), természetesen brácsán; magyarországi premiernek tapsolhattunk Ernst Krenek Szonátája (1948), illetve Eötvös Péter két brácsára írt darabja (Désaccord 2, 2001/2018) után. Utóbbit Bársony a kitűnő kínai mélyhegedűs, Wenting Kang oldalán adta elő, a jelen lévő zeneszerző őszinte elégedettségére. A kompozíció a korai barokk olasz mesterétől, Frescobalditól citál, s ekként Eötvös megidézi szeretett mesterét, a tragikusan korán elhunyt Bernd Alois Zimmermannt is. A Désaccord 2 „filozófiájában” azokhoz a közelmúltban bemutatott Eötvös-darabok vonulatához tartozik, melyekben bőven fordulnak elő vendégszövegek, ilyen például az Esterházy-librettóra írt Oratorium balbulum vagy az eredetileg cimbalomversenyként koncipiált da capo, amelyet Mozart-fragmentumok köré épített fel. A két­brácsás darab hangzása egészen varázslatos, a barokkos figurák, formulák kiragyogtatása pedig mindenféle posztmodernséget elhomályosít. Felfedezés volt, miként a Krenek-szonáta is: ha kifejteném, hogy a hangok minő zárt kapcsolatai és miféle tematikus ökonómia jellemezték a darabot, az olvasó túlkomplikáltságra gyanakodna, miközben ennyire transzparens módon ritkán tárja fel egy darab (és persze az interpretáció) a maga belső összefüggéseit – akár első hallásra is. Sokak számára a műsort Ligeti György szólódarabjai tették egészen izgalmassá, Bársony a kései remekművek egyikét, a Brácsaszonátát adta elő, Balog József pedig két etűd erejéig engedte szusszanni partnerét.

Zeneakadémia, Solti terem, április 4.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.