mi a kotta?

Lúdpástétom

  • mi a kotta
  • 2019. május 11.

Zene

„Umberto király fekete szalonruhát és cilindert viselt. Megérkezésekor a sok ezernyi nép frenetikus lelkesedéssel üdvözölte. Alighogy a hintó a királyi páholy elé ért, Umberto király leugrott a kocsiról, a fogadóbizottság tagjaival kezet szorított és felsietett a páholyba. Zúgott az éljenzés és kendőket lengetett a közönség, miközben a király a helyére ment. Cormeta polgármesterhez, aki az uralkodót az emelvényen üdvözölte, mosolyogva, vidáman így szólt a király: – Az ajándékok gyönyörűek. Nagyon örülök, hogy a fiatalság oly lelkesedéssel űzi ezt az egészséges sportot. A király személyesen nyújtotta át a monzai tornaegyesületnek az első aranyérmet és egy pompás kis szobrot, amely a szabadságot jelképezi.

Tizenegyedfél óra volt, amikor a díjak kiosztása bevégződött. A király elbúcsúzott az előkelőségektől és kifelé indult. Útközben barátságosan integetett az ifjúság és a lelkesült közönség felé. A kijárástól csak tíz méternyire van a királyi páholy, előtte állott az udvari hintó. Umberto király 10 óra 45 perckor szállott kocsira. Bal kezében tartva cilinderét, jobb kezével barátságosan integetett az éljenző közönségnek s állva maradt a kocsiban. Főhadsegéde is fel akart lépni a hágcsóra, amikor hirtelen gyors egymásutánban lövések dördültek el.”

A Budapesti Napló egykorú beszámolója szerint így zajlott I. Umberto olasz király utolsó nyilvános szereplése, midőn 1900. július 29-én az anarchista Gaetano Bresci kioltotta az életét. A nemzeti gyász akkor arra indította Ruggiero Leoncavallót, hogy hozzálásson egy rekviem megalkotásához, azonban utóbb – az ingyenmunka vészes kockázatát felismerve – félbehagyta e művét. A befejezés fáradságos munkájára Ács József vállalkozott, így fivére, a világszerte foglalkoztatott karmester, Janos Acs is ebben a teljessé tett formában vezeti majd elénk Leoncavallo Requiemjét, a Concerto Budapestet és a Nemzeti Énekkart igazítva (Vigadó, április 17., fél nyolc). Leoncavallo zenéjével mindazon­által a BTF más koncertjén is találkozhatunk majd, elvégre a máltai tenorsztár, Joseph Calleja áriaestjének kiadott programját is az olasz (kis)mester elpusztíthatatlan slágere, a Mattinata zárja (Nemzeti Hangversenyterem, április 19., fél nyolc).

A fesztivál persze még egy sor egyéb remek hangversenyt ígér az elkövetkező napokra, méghozzá úgyannyira, hogy az említett sor itt most valósággal felsorolhatatlan lenne. Így tehát érjük be most mindössze még egy olyan koncert hirdetésével, amelynek műsorán Johann Sebastian Bach összes billentyűs hangszerre komponált versenyműve felhangzik majd, Szokolay Balázs és a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában (Zeneakadémia, április 13., fél nyolc).

S végezetül a legutolsó hírek szerint vasárnap este közönséget fogad a hajdani Északi Járműjavító helyén az Eiffel Műhelyház színházterme, ahol is A kairói lúd, avagy a rászedett vőlegény címen opera-pasticciót, magyarán operapástétomot készülnek bemutatni: Toronykőy Attila rendezésében és Németh Pál vezényletével (Bánffy Terem, április 14., nyolc óra). Vederemo!