Koncert

Magasabbra tette

Patricia Barber Trio, Mózes Tamara

Zene

Az amerikai zongorista-énekesnő állítólag elhatározta, hogy ha elmúlik ötven, behatóbban foglalkozik a klasszikus zenével, amit még az egyetemen tanult a pszichológiával együtt.

Fiatalon ugyanis nem tudta kikerülni apja hatását, és így lett jazz-zenész. De azt a bizonyos ötvenet a hatvan követte, és mivel már hat éve, hogy legutóbbi sorlemeze megjelent, igazi meglepetés, hogy a friss albumon, amelynek a címe Higher, beváltotta elhatározását. Amúgy ezzel kapcsolatban sokkal kifejezőbb az amerikaiak által használt art music, mivel ebben a kifejezésben nincs benne a „komolyzene” felsőbbrendűsége. Viszont illik Barber jazzes megszólalására, amely csupa intellektus és érzelem, választékosság és iróniával spékelt bölcselet. Persze a – most már inkább csak virtuális – lemezboltok „polcain”, a művészeti díjak odaítélésénél Barber továbbra is jazzénekesnőként szerepel, de az igazság az, hogy valójában besorolhatatlan, határokat feszegető alkotó.

Az „alkotás” kevés jazzt játszó muzsikus esetében annyira találó kifejezés, mint az övében. Kíméletlen pontossággal ügyel minden részletre, és a dalszöveg, illetve a narratív koncepció még az eddigi lemezeihez képest is fontosabb. Nem csak saját számait énekli és zongorázza, azokat viszont csak saját szöveggel. Amikor pedig ki akar bújni a maga szabta intellektuális fegyelem alól (mint ahogy mindig lerúgja a cipőt, ha leül zongorázni), akkor megszólaltat egy zenei persziflázsokkal finoman telepakolt, kamaszosan szertelen instrumentális szerzeményt. Barber most is, mint 2016-os koncertjén ugyanezen a helyszínen és ugyanezen a fesztiválon, Patrick Mulcahy bőgőssel és Jon Deitemyer dobossal lépett fel, és azóta talán mintha egy picit többet bízna rájuk. A két jól nevelt, túlkoros angol iskolásnak kinéző muzsikus pompás, feszes groove-okat, Barber mívességéhez méltó szólókat hozott. A fesztiválszervezők akár „nagyobb dobra” is verhették volna, hogy ezúttal ez volt az Észak-Amerikában lemezbemutató körúton járó Barber egyetlen európai koncertje. A Higher albumon megjelenő új dalciklus több, sokjelentésű és megkapó zeneiségű darabját hallhattuk, de nem egymás után, közben elhangzottak sztenderdek és a Barbernek oly kedves, sznobriasztó szövegű számok is, mint a Company és a The in Crowd. Barber ennél magasabbra nem is nagyon tehette volna a lécet.

Jó párosításnak tűnt, hiszen ugyanolyan besorolhatatlan, öntörvényű énekes-szerző-zongorista, mint a fő műsorszám főszereplője, mégis szinte lehetetlen feladat elé került Mózes Tamara, mert Barber után volt kénytelen fellépni. Leginkább world musicnak nevezhető az első részben előadott népdalfeldolgozás-ciklusa; különböző népek dalait egy sampler segítségével többszörözte és hangszerelte polifon, poliritmikus darabokká, mindegyiket eredeti nyelven énekelve, és így talán túl nagy földrajzi és stilisztikai ívet húzott. A második részben nem gép, hanem a csupaszív Benkó Ákos dobos szegődött mellé, olykor vokálozott vele, eredetivé tett sztenderdeket, és sajátokat is játszottak. Mózes Tamara nagy tehetsége, fantasztikus énektechnikája és műfajokon átlépő nyitottsága még keresi a legmegfelelőbb kifejezést magának, de már ez a keresés is különleges és merész.

GetCloser Jazzfest, MOMkult, március 30.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.