Koncert

Beardyman

  • - minek -
  • 2011. december 5.

Zene

Az eredetileg Darren Foremanként anyakönyvezett londoni Beardyman különleges és egyben rendkívül szórakoztató figura a szájjal alkotó beatboxerek amúgy is zseniális csodabogarakkal teli világában. Hangi adottságai rendkívüliek, komikusi vénája is rendben van - ezt tanúsítják állandó fellépései a BBC-n, a videomegosztókon terjedő stand up comedy attrakciói, az abszolút legenda Reggie Wattsszal közös fellépései, vagy pusztán az a tény, hogy kétszer is elnyerte a brit beatboxbajnok címet. A fentiekből is sejthetően Beardyman szellemes csavarokban bővelkedő fellépései a publikum önfeledt mulattatásáról szólnak, ám emellett lelkes híve a technológiai újításoknak is. Egyik példaképe, MC Xander nyomdokain haladva fedezte fel a Korg Kaoss Pad 3 nevű apró varázsketyerét (mely egybeépített MIDI-kontroller, szempler és effektprocesszor) - ennek segítségével képes saját hangját (s néha a közönségét) bemintázni, s a szájdobolásból, szájbasszusból és dünnyögésből audiohurkokat képezve élőben zenéket gyártani. Akit érdekelnek a folyamat részletei, tanulmányozza bátran Monkey Jazz című, már most másfél milliós nézettségű videóját.

Némi betekintést az is kaphatott, aki kint didergett szombaton a Műjégpálya alulról hűtött betonján, Beardyman Fridge fesztiválos fellépésén: a pásztázó kamerák elől nem maradt rejtve, mit művel az asztalán felhalmozott tömérdek cuccal, s hogyan lesz az emberi hangból elektronikus tánczene - látszólag touchpadek ritmikus ütögetéséből és potméterrángatásból. A gond csak az, hogy a show első felében még teljesen leköti a hallgatóságot az attrakció technikai virtuozitása, ám idővel kénytelen a produktumra is figyelni, ami bizony erősen leharcolt, viszont erőszakosan értelmetlen drum & bass, dubstep, elektro típusú zenék ledarálásában merül ki. Beardyman kis dózisban még izgalmas - bő nyolcvan percben, zenegép üzemmódban már leginkább fárasztó.

 

Fridge Fesztivál, november 12.

 


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.