Lemez

Beethoven – Les Vents Français

  • - csk -
  • 2017. szeptember 17.

Zene

Ha a zenekedvelő Beethovenre gondol, olyan művek jutnak eszébe, mint a III., az V. vagy a IX. szimfónia, a Hegedűverseny, a Fidelio vagy az Appassionata szonáta. Terjedelmes, súlyos, komoly kompozíciók, amelyekben fontos szerep jut a drámaiságnak, sőt a pátosznak is, és az sem mellékes, hogy ezek a zenék gyakran fontos gondolatok, néha erkölcsi intelmek megfogalmazói. Bizony, Beethoven szeret üzenni nekünk. Ez a lemez egy másik, ritkább arcát mutatja meg: azét a (többnyire korai) Beethovenét, aki tudott könnyed lenni, szórakoztatni. A fúvós művek a 18. és a 19. században még többnyire a problémamentes szerenádhangvételben fogalmazódtak meg, s ez még akkor is így volt, ha a műfaj történetesen más volt, például – mint esetünkben – duó, trió, variációsorozat vagy éppen szonáta.

Beethoven, aki amúgy nagy rebellis volt, és sokszor fittyet hányt a konvenciókra, ezúttal tiszteletben tartja a szokást, és fúvós műveiben szellemes, elegáns hangot üt meg. Ritka tünemény ez a lemez, de nemcsak azért, mert Beethoven „nem jellemző” zenéivel ismertet meg, hanem azért is, mert a Les Vents Français (Francia Fúvósok) egyáltalán nem minden esetben francia tagjai – Emmanuel Pahud (fuvola), François Leleux (oboa), Paul Meyer (klarinét), Radovan Vlatković (kürt) és Gilbert Audin (fagott) – különleges virtuozitással és minden részlet iránt figyelmes érzékenységgel játszanak, s így a művek teljes gazdagsága kibontakozik. Kitűnő partnerük a zongorista Eric Le Sage, akit tavasszal éppen Pahud partnereként hallhattunk a Zeneakadémián, egy szonátaesten. A lemez legnagyszerűbb pillanatait az a variációsorozat kínálja, amelyet a mester Mozart Don Giovanni című operájának Là ci darem la mano duettjére komponált – és persze Beethoven nem lenne Beethoven, ha a Kürtszonátában nem csempészne be még a fúvós zenébe is egy kis súlyt és komolyságot.

Warner Classics, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.