A legutóbbi alkalommal Arnold Schönberg (illetve egyszersmind a költő Richard Dehmel) Megdicsőült éj című művét emlegettük e hasábokon, és most úgy hozza a sors meg a fesztiválrepertoár, hogy ezúttal is ezzel a késő romantikus kompozícióval kezdhetjük soros ajánlónkat. Mert ahogyan Kaposvárott, éppúgy Pannonhalmán is felhangzik majd a Megdicsőült éj, méghozzá az idei Arcus Temporum fesztivál első koncertjén: Keller András zenekara, a Concerto Budapest előadásában (Bazilika, augusztus 24., fél nyolc). A Schönberg-mű, ezt legkésőbb a múlt hét óta jól tudjuk, egy várandós anyát (is) megjelenít, míg a pannonhalmi hangverseny második száma, Henryk Górecki III. szimfóniája más, sokkal tragikusabb anya-gyermek pillanatokat idéz majd elénk, méghozzá Rost Andrea szopránénekesi közreműködésével. A fájdalom dalai alcímű szimfónia ugyanis, amelynek ősbemutatóját negyven éve, 1977-ben tartották, három tételében három megrendítő szöveget dolgoz fel: egy 15. századi lengyel Mária-siralmat, egy gyermeki üzenetet, amelyet 1944-ben, egy zakopanei Gestapo-cellában rótt a falra a tizennyolc éves Helena Wanda Błazusiakówna, valamint egy sziléziai népdalt, amelyben újra egy anya siratja meggyilkolt magzatát. Rost Andrea és Keller Andrásék augusztusi együttműködése egyébként nem csupán erre az egy koncertre korlátozódik, de erről bővebben a jövő héten szólunk majd.
„Monsieur Louis van Bethoven (!) a Viennes” – ezzel a nagystílűen hiányos, ám mégis elégségesnek bizonyuló címzéssel küldte el levelét Szentpétervárról a bécsi mesternek Nyikolaj Golicin herceg, aki 1822-ben „egy, kettő vagy három új kvartettet” rendelt Beethoventől. A vonósnégyesekért fejedelmien nagyvonalú honoráriumot, darabonként 50 dukátot ígért, így Beethoven végül három kompozíció megalkotását vállalta – jóllehet a kifizetési procedúra végül csak hosszú-hosszú évekkel a zeneszerző halála után zárult le. Nem mellesleg: Beethoven legutolsó, már a halálos ágyán megírt levele egy Szentpétervárra küldött fizetési emlékeztető volt. A zenetörténet mindazonáltal jól járt, hiszen három csodálatos kései Beethoven-kvartett született meg ekképp. Ezek közül a sorozat második darabját, az op. 132-es a-moll vonósnégyest a Kaposfest utolsó napján hallhatjuk majd nem kisebb formáció, mint a Borodin Quartet (képünkön) tolmácsolásában (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 19., öt óra). Az 1825 júliusában befejezett mű elkészülését áprilisban és májusban súlyos beethoveni gyomor- és bélproblémák előzték meg, a türelmetlen beteg komoly diétára és badeni kúrára kényszerült. Az említett fürdőhelyen aztán – legalább átmenetileg – helyreállni látszott a komponista egészsége, és így kerülhetett az itt elkészült vonósnégyes központi, harmadik tételének élére az üzenet: „Egy felgyógyult ember hálaimája az Istenséghez, líd hangnemben”. E szakasz hallatán alighanem a kaposvári közönség is átérezheti majd azt, amit Beethoven problémás unokaöccse, Karl valahogy úgy fogalmazott meg: nem is érti, hogy a bácsikája hogyan tudott ilyen kevés hanggal ilyen erős hatást kiváltani.
