„A társalgásban elkerült minden olyat, ami a saját személyére vonatkozott volna, érzéseit a legmélyebb diszkrécióval őrizte meg.” Így jellemezte korán elhalt pályatársát, Frédéric Chopint az emlékezetének egy egész kis könyvecskét szentelő Liszt Ferenc, ám az utókor nem lehet ennyire diszkrét, hiszen kitartóan érdekel bennünket a zongora poétája: méghozzá a személye majdnem éppúgy, mint a művei. Ami tehát nem is olyan egyszerű dolog, elvégre ahogy azt Liszt emlékkötetében bővebben is kifejtette, Chopin kimondottan tartózkodó, sőt olykor szinte már abszent alkat volt: „…ő elsiklott minden kötelék elől, minden olyan barátkozás elől, amely magával ránthatta volna zajosabb rétegekbe. Ő kész volt mindenét odaadni – de saját magát nem adta oda. [...] Legbensőbb ismerősei sem hatoltak be lelkének titkos szentélyébe – hogy van-e ilyen, azt is alig hogy sejthették. [...] Egész egyénisége harmonikus volt, nem maradt semmi kérdezni, kutatni, magyarázni való rajta.” Hogy ez az önmagában teljes tartózkodás a testi szerelem dolgában is erősen jellemezte, azt már George Sandtól tudhatjuk, aki határozottan érzékiesebb természet lévén ekképpen sóhajtott fel e tárgyban: „Vajon ki lehetett az a boldogtalan nő, aki a testi szerelemről ilyen emléket hagyott benne?”
Maradnak hát jobbára – és valósággal jobb rész gyanánt maguk a művek, amelyek közül szombat délutánra most éppen Érdi Tamás válogatott össze egy zongorakoncertre valót (Régi Zeneakadémia, augusztus 31., öt óra). Ugyanő ugyanitt, s alig pár órával később a múlt héten emlegetett Central European String Quartet társaságában kamaramuzsikál majd: a programon Brahms és Mozart művei szerepelnek (augusztus 31., fél nyolc). No és jöjjön még egy koncert az imént íróként idézett Liszt hajdani otthonából: jövő hétfőn Georgy Tchaidze fogja elzongorázni itt Beethoven és Schumann egy-egy szonátáját, köztük pedig Szkrjabin 5 prelűdje kerül majd a kezei alá, igazán nem valamiféle pihentető ujjgyakorlatul (szeptember 2., öt óra).
De még vissza a szombathoz, merthogy augusztus utolsó napján a MÁV Szimfonikus Zenekar múzeumi hangversenyét is választhatjuk (Nemzeti Múzeum, augusztus 31., hat óra). Mondjuk azért, hogy a külhoni karmestert és hangszeres szólisták fellépését ígérő műsoron meghallgassuk az idei nyár alighanem legutolsó Négy évszak-megszólaltatását. Valamint akár az utcára is vonulhatunk, egészen pontosan a Bazilika előtti Szent István térre, ahol is a végtelenül fantáziadús elnevezésű szabadtéri koncert, a ZENERGIA vár reánk (augusztus 31., nyolc óra). Az esemény jótékonysági célú, műfaját tekintve pedig, úgymond, fúziós jellegű, s olyan művészek részvételével rendezik meg, mint Miklósa Erika, Snétberger Ferenc, a csellista Devich Gergely vagy a trombitás Pálfalvi Tamás (képünkön).
S végezzük e hétre egy majdnem kortárs zenei koncerttel, melynek két zeneszerző hőse az épp húsz esztendeje elhalálozott Bozay Attila és az 1997-ben elhunyt Durkó Zsolt lesz (Vigadó, szeptember 1., fél nyolc). Műveik megszólaltatásának nehéz és szép feladatára az Antal Mátyás karmesteri pálcáját követő Miskolci Szimfonikus Zenekar, a zongorista Körmendi Klára és a fuvolás Matuz István vállalkozik majd.
