Az ilyen díjkiosztók természetüknél fogva általában nagy űrt hagynak maguk után a jóhiszemű nézőben, más szóval egytől egyig túlhypolt szarok, hagyján, hogy úgysem az nyer, akinek kéne, de mindig csak a végére jövünk rá, hogy a nyertes személye meg az egész intézmény valójában mennyire érdektelen. Az összbenyomás marad meg legfeljebb, ez pedig évek óta most a legjobb, mintha az évtized végére mindenki összekapta volna magát egy kicsit. U2, Moby, Kylie-ék stb., a műfajon belül sokkal nagyobbat már nem lehet dobni. Aki tehát túlélte a szokásosnál viszont gyengébb, sótlan VJ-k által produkált elő show-t, melynek mélypontja x rapsztár és Jean Reno verbális duettje volt, a Backstreet Boyst és a Spice Girlst leszámítva a továbbiakban legfeljebb azon lehetett megütközve, hogy egy konkrét trash pillanat nem akadt egész este. Hiába, ez történik, ha valami túl jól van megszervezve. A kárpótlásról persze az itthoni viewing party fellépőinek többsége, O. J. Sámsonnal az élen, bőségesen gondoskodott. Azon se lepődtem volna meg, ha a szervezők a végére még egyszer beteszik Yonderboit, mintegy bocsánatkérésként.
A díjakat állítólag közönségszavazatok alapján osztották, erre persze ne vegyünk mérget, a csatorna hasonló rendszerű filmes díjkiosztóján is többnyire az kap valamit, aki elmegy, csak erre szerencsére többen szoktak. Kivétel persze a Free Your Mind humanitárius díj, idén természetesen az Otporé. Furcsa érzés volt, hogy arra a két percre megint így lehet nézni az MTV-t, cinizmus nélkül.
Orosz Ágnes
