Belefér (Kolinda: Elfelejtett istenek)

  • 2000. szeptember 7.

Zene

Kolinda, Kolinda II., Kolinda 1514., Kolinda 6., Transit, ´sz, Ráolvasás, Szerelem 1977-1997 (Narancs-mellékletként), Elfelejtett Istenek
Huszonöt éves fennállás és a tizedik nagylemez: kettős ünnep járja most a Kolindánál. Nem is tudom, melyikkel kezdjem - végül úgyis sikerül majd távolságot tartanom a tárgyilagosságtól.

A hetvenes évek végén, amikor az első Kolinda-kazettámra szert tettem, engem egyáltalán nem izgatott a népzene. Sem a táncházi, sem pedig a feldolgozós, mert akkor Patti Smithért és Lou Reedért kellett meghalni, és én alapvetően hűséges voltam. Hanem attól a Kolinda 1514-től egészen kipurcantam. Rám tapadtak a számai, s a mítosza is megrendített: ez volt a harmadik (olyan) Kolinda-lemez, amit még soha senki nem látott az ismerőseim közül, nem beszélve a Franciaországban, Amerikában és Magyarországon épp szétszóródott zenekarról. Vegytiszta távolodóság, ne kelljen mondanom.

Nem kell.

És azt is csak emlékeztetőleg, hogy a Kolinda a feldolgozásaival és a saját szerzeményeivel már huszonöt évvel ezelőtt pontosan kimerítette a world music fogalmát; korántsem tévedésből csaptak le rá a nyugati kiadók, és korántsem tévedésből ejtette a mi hazánk. Ez egy olyan ország volt, van.

Persze a huszonöt éves fennálláshoz a hetvenes évek még kevés. Előbb a Makámmal álltak össze az itt ragadt tagjai, jellegzetesen kolindás hangjuktól az improvizatív és kortárs zene felé csatangolva; aztán 1985-től újra Kolinda lett, készültek lemezei, és koncertezett is rendre odébb, de mintha nem tudta volna eldönteni, hogy szembenézzen-e a legendájával, a jelenlétével és a közönségével. Tizenkét év kellett, hogy újra kiálljon, és ehhez talán az a Narancsfül-CD is hozzátette a magáét, amelyet húsz esztendő feledésbe merülő Kolindájából állítottunk össze Dabasi Péterrel. Szerelem 1977-1997.

H

Bátortalanságot, visszafogottságot az Elfelejtett isteneken is érzek még, de ez a lemez már elmondhatja: annak igényével készült, hogy éppúgy megfeleljen az ezredforduló, mint a Kolinda-mítosz kihívásainak. Az instrumentális és vokális részek egyensúlya, a népzene és az eredeti zene viszonya - ezekre a kérdésekre gondolok. "Úgy kezeljük - így Dabasi - a népzenét, mint egy olyan fontos anyagot, amelyet a lényegénél: az egyszerűségénél, a tisztaságánál, a mélységénél, a harmóniáinál lehet megragadni; nem kifejezetten egy országra, hanem arra a tágabb világra vonatkoztatva, amelyben itt, Kelet-Európában s a Balkánon élünk."

Szerintem a Napforduló, a Korai leltár, a Körtánc, a Nem számít és a Hull a levél című dalokban össze is jött; a többi mintha fáradtabban ücsörögne, de nem ez a fő gondom. Azt volna jó, igazán jó érezni, hogy újra megvan ez a zenekar, csak hát még gyámoltalanok az ütősök, s az újonnan csatlakozott Kováts Kriszta meglehetősen súlytalan szólót énekelni: kilóg a hangja, a stílusa - máshova való. Persze tudom én jól, baromi nehéz, ha az első lemezek felállása a mérce: Dabasi mellett akkoriban Kiss Ferenc, Lantos Iván, Zsigmondi Ágnes, Szőke Szabolcs, Zombori Attila... Tiszta sor. De ahogy belefér az aggodalomba, hogy ilyesmire egy társaság életében csak egyszer futja, úgy most beleférhet Dabasi tehetségébe, hogy rácáfoljon erre az aggodalomra. Így huszonöt év múltán nem kívánhatok ennél többet; legfeljebb, hogy újra megjelenjen a Kolinda 1514.

Marton László Távolodó

Periferic Records, 2000

Kolinda-lemezek

Makám és Kolinda: Makám és Kolinda (Magyarországon: Szélcsend után), Úton

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.