„Deres, tar fák közt két ember siet, / hold fut velük, vakítja szemüket. / A hold magas tölgyek közt fut, / az ég felhőtlen, tiszta, mély, / fák vágják bele sötét karmuk. / Egy nő szólal meg, így beszél: // Gyermekem lesz, nem a tied: / melletted bűnösen megyek. / Nagyot vétettem magam ellen. / Azt hittem, a sors becsapott. / Jobban akartam élni, szebben, / hogy tudhassam, anya vagyok. / Hogy életemnek célja van, / s hagytam, borzadva, botoran, / hogy idegen férfi öleljen. / Még áldottam is magam érte. / A törvény utolért hamar, / most, hogy rád találtam végre. // Botorkál a nő, félhalott, / az égre néz, a hold fut ott, / mély szemét elönti a fény. / Egy férfi szól most, így beszél: // Akit hordozol, a gyerek / ne keserítse lelkedet. / Nézd a Mindenség hogyan fénylik! /Körös-körül minden ragyog; / sodornak bár hideg habok, / meleg fény ömlik rajtunk végig. / Belém rólad, rólam beléd. / Szent tőle az idegen gyermek, / éntőlem, énnekem szülöd meg. / Te adtad a ragyogásomat, / gyerekké lettem általad. // Egymás derekát átkarolják, / sóhajukkal egymást csókolják. / Két ember megy a világos nagy éjben.” A magyar millennium évében, 1896-ban jelent meg kötetben ez a Richard Dehmel-vers, amelyet most Keresztury Dezső fordításában idéztünk, s amely verset a zenebarátok inkább – azaz sokkal inkább – áttételesen ismerhetnek: egy három esztendővel későbbi vonósszextett, az ifjú Arnold Schönberg Megdicsőült éje révén.
A messze legnépszerűbb, s már csak ezért is merőben atipikus Schönberg-mű ugyanis e költemény nyomán íródott, s így ezt a történetet idézhetjük majd magunk elé akkor is, amikor szerdán a Liszt Ferenc Kamarazenekar bérleti koncertjén felhangzik a nagyszerű késő romantikus alkotás (Zeneakadémia, március 4., fél nyolc). A Kovács János által elvezényelendő program másik főfogása egy vendégsztári fellépés lesz: a koncert első felében ugyanis Borisz Berezovszkij játssza majd Chopin f-moll zongoraversenyét, ami ugyancsak nem kicsinység.
Az előttünk álló napok amúgy a kamaraformációké, hiszen csütörtökön például a karmesterként és hegedűszólistaként is keresett Thomas Zehetmair kvartettje hívogat a Zeneakadémia Solti termébe Mozart, Debussy, valamint Paul Hindemith egy-egy vonósnégyesével (március 5., hét óra). Pár nappal korábban, ugyancsak a Zeneakadémián, de a Nagyteremben, egy még diszkrétebb, kétszemélyes koncert vár reánk: Halmai Katalin és kísérője, Alszászy Gábor német dalestje, mintegy visszakötve az idézett Dehmel-vershez, hiszen az est címe: Természet és szerelem (február 27., hét óra). S még innen is lehet létszámot csökkenteni: a rendkívül tehetséges Borbély László a Magyar Rádió Márványtermében ad majd zongoraestet, Schubert és Dallapiccola műveit játszva, valamint zongorán elővezetve Jean Sibelius teljes V. szimfóniáját (március 3., hét óra). Neki, mármint Sibeliusnak idén decemberben kerek születési évfordulója lesz, pontosan a százötvenedik, szóval róla okvetlenül ejtünk még majd párszor szót az elkövetkező hónapokban.
