Interjú

„Bennünk volt és utat keresett magának”

Balla Gergely, Czakó-Kuraly Sebestyén – Platon Karataev

Zene

Mindketten pszichológusok, mindketten énekelnek és gitároznak. A koronavírus-járvány elsöpörte lemezbemutatójukat, amelyre pedig már hónapokkal korábban elfogytak a jegyek. De Atoms című új albumukat így is kiadják rövidesen, miközben remélik, hogy minél hamarabb visszatérhetnek a színpadra.

Magyar Narancs: Hogy bírjátok a bezártságot?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Szerencsés a helyzetem, mert kaptam egy munkát, amit otthonról tudok végezni, és ez nagy segítség most, hogy nem tudunk zenélni. Anyagilag is, de a felszabadult energiáimat is leköti. Közben dolgozom az első szólólemezemen is, a Platon tagjaival pedig arra várunk, hogy végre a közönségnek is megmutathatjuk az új számokat.

Balla Gergely: Én teljes karanténban vagyok itthon, nagyon sokat olvasok és rengeteg dal­ötlet is van a fejemben, tehát próbálom minél kreatívabban tölteni az időt. Szerintem ez egy jó lehetőség most arra, hogy elmerüljünk magunkban és az alkotói folyamatban.

MN: Hány lekötött koncerteteket érinti a veszélyhelyzet?

Balla Gergely: Egy poznańi showcase fesztivált, a májusi A38-as lemezbemutatót, de több szabadtéri fellépést és három német dátumot is visszamondtak. A későbbiekről nincs hivatalos döntés, de meglepődnék, ha júniusban már tudnánk koncertezni.

Balla Gergely és Czakó-Kurály Sebestyén

Balla Gergely és Czakó-Kurály Sebestyén

Fotó: Olti Dávid

 

MN: Mindkettőtök végzett pszichológus. Mit tanácsoltok, hogyan vészeljük át az otthoni elszigeteltséget?

Balla Gergely: Érdemes úgy hozzáállni, hogy ez egy egyedülálló és talán soha vissza nem térő alkalom, hogy hosszabban magunkra figyeljünk, számot vessünk azzal, hol tartunk éppen. A saját lehetőségeinkhez mérten fontos, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a helyzetnek: a lehetőséget látjuk benne vagy a kényszert.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Sok ember veszítette el teljesen azt a rendszert, ami a hétköznapjait keretbe foglalja. Nekik azt tanácsolom, hogy próbáljanak meg az otthon töltött idejükben is egy meghatározott rendszerben működni. Nyilván így sokkal több lesz a szabad­idejük, de akkor is kellenek keretek, hogy ne csak elfolyjon a nap.

MN: Lemezbemutató nem lesz, de az új Atoms című albumot kiadjátok az eredeti tervek szerint. Mit kell tudni róla?

Balla Gergely: Az első lemezhez képest nagyon más, súlyosabb és összetettebb lett a hangszerelés. A dalok magja azonban változatlan, ugyanazt a mélységet kerestük, mint eddig. Emiatt bízom benne, hogy akinek tetszett a For Her, az ehhez is tud majd kapcsolódni.

MN: A lemezen egymást váltják a nagyívű, szinte himnikus dalok az egészen intim, csendesebb szerzeményekkel. Tudatos ez a kettősség?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Legfeljebb annyiban, hogy milyen sorrendben kerültek a lemezre. De mindkét irány bennünk volt és utat keresett magának. Számomra nem is válnak ezek annyira külön, bár külső szemlélőként talán más lenne a véleményem.

Balla Gergely: A sorrend összeállításánál egyébként nem az volt a fő szempont, hogy a nagyobb ívű dalok után visszafogottabbak jöjjenek, inkább az, hogy eljusson „A-ból B-be” a lemez.

MN: Figyel a szövegeitekre a közönség?

Balla Gergely: Igaz, hogy Magyarországon az angol nyelvű gitárzenével hihetetlenül alacsonyan van a plafon, de azt érzem, hogy a mi szövegeinkre figyelnek az emberek. Pozitív visszajelzés az is, hogy a koncerteken sokan velünk éneklik a dalokat, ami ebben a műfajban egyáltalán nem magától értetődő.

Platon Karateav: Ocean

Platon Karateav: Ocean

Fotó: Youtube

 

Czakó-Kuraly Sebestyén: Akik nemcsak azért hallgatnak zenét, hogy a háttérben szóljon valami, hanem tényleg érdekli őket a mondanivaló, nyitottak lesznek akkor is, ha angolul írsz. Persze szűkebb rétegről van szó, ők viszont annál tudatosabbak.

MN: Nemrég feldolgoztatok egy Kaláka-dalt, ez volt az első alkalom, hogy nem angolul énekeltetek. Terveztek saját magyar nyelvű számokat is?

Balla Gergely: Nekem mindenképp van ilyen tervem, egyre inkább azt érzem, hogy lekorlátoz az angol nyelv. Vannak magyar szö­veg­ötleteim, és ezeket, ha belegebedek, sem tudom átültetni angolra. Szóval, ha a harmadik lemezen nem is, de közép- vagy hosszú távon el tudom képzelni, hogy lesz magyar nyelvű Platon-dal. Én örülnék neki a legjobban!

MN: Itthon ritka a két frontemberes felállás. Nálatok ez hogy jött létre?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Kiskorunkban együtt fociztunk, onnan az ismeretség, évekkel később pedig a zenében is megtaláltuk a közös pontokat. Elkezdtünk feldolgozásokat játszani a kedvenc előadóinktól, a többi fokozatosan alakult. Magától jött az is, hogy mindketten frontemberek vagyunk: Gergő és én is jól – legalábbis elfogadhatóan – éneklünk, a hangszínünknek van egyfajta egyedisége, az ebben rejlő lehetőségeket próbáltuk kihasználni. Tudtuk, hogy ez egy nehéz műfaj, folyamatos kommunikációt igényel, hogy gördülékenyen menjen. De eddig jól működik, és szerintem a zenekart is érdekesebbé teszi.

MN: Hogyan osztjátok le a szerepeket egymás közt?

Balla Gergely: A legtöbb szöveget én írom, az viszont, hogy ki mennyi dalötletet hoz, teljesen változó. Van olyan szám, ami teljesen megírva kerül le a próbaterembe, máskor csak vázlatként. Ilyenkor a zenekarra vár a feladat, hogy együtt kidolgozzuk. Néha az is csak a végén dől el, hogy ki mit énekeljen, nincs erre állandó séma. A Wolf Throats című új számnál például nagyon élvezem, hogy nincs főének, hanem három teljesen egyenrangú szólam áll egymás mellett, mivel kettőnkön kívül Laci (Sallai László basszusgitáros – a szerk.) is kiveszi belőle a részét. Erre a jövőben nagyobb hangsúlyt szeretnénk helyezni.

MN: Sebő, te a zenekar mellett szólóban is alkotsz. Mi alapján döntöd el, hogy az ötletedet a „közösbe” adod be vagy egyedül csinálod meg?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Az elején nehezebb volt, de mostanában azt érzem, hogy már jobban különválasztható a Platon és a Cz.K. Sebő projekt stílusa. Általában elsőként Gergőnek mutatom meg az új ötleteimet, ő pedig rögtön rávágja, hogy szerinte ez inkább a zenekarba vagy a szólóprojektembe illene. De azt sem zárjuk ki, hogy egy szólódalt később, már a megjelenése után újragondoljunk a zenekarral – az új lemezen a Disguise című szám is ilyen.

MN: Külföldön is egyre többet turnéztok. Hogyan fogadnak benneteket?

Balla Gergely: A német közönség kicsit passzívabbnak tűnik, miközben játszunk, de amint véget ér az utolsó dal, kétszer is visszatapsolnak. Az is nagyon jó érzés, ha azzal jönnek oda koncert után, hogy a Spotify-on hallgatnak bennünket, és akár több száz kilométert utaztak miattunk.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Úgy érzem, hogy még azoknál is betalál a zenénk, akik teljesen ismeretlenül jöttek el meghallgatni bennünket. Ezért szeretnénk a német vonalat tovább építeni, a jelek szerint az ő kulturális közegükhöz különösen közel áll, amit csinálunk.

(Az interjú eredetileg a Magyar Narancs 2020.04.02. számában jelent meg)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.