Interjú

„Bennünk volt és utat keresett magának”

Balla Gergely, Czakó-Kuraly Sebestyén – Platon Karataev

Zene

Mindketten pszichológusok, mindketten énekelnek és gitároznak. A koronavírus-járvány elsöpörte lemezbemutatójukat, amelyre pedig már hónapokkal korábban elfogytak a jegyek. De Atoms című új albumukat így is kiadják rövidesen, miközben remélik, hogy minél hamarabb visszatérhetnek a színpadra.

Magyar Narancs: Hogy bírjátok a bezártságot?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Szerencsés a helyzetem, mert kaptam egy munkát, amit otthonról tudok végezni, és ez nagy segítség most, hogy nem tudunk zenélni. Anyagilag is, de a felszabadult energiáimat is leköti. Közben dolgozom az első szólólemezemen is, a Platon tagjaival pedig arra várunk, hogy végre a közönségnek is megmutathatjuk az új számokat.

Balla Gergely: Én teljes karanténban vagyok itthon, nagyon sokat olvasok és rengeteg dal­ötlet is van a fejemben, tehát próbálom minél kreatívabban tölteni az időt. Szerintem ez egy jó lehetőség most arra, hogy elmerüljünk magunkban és az alkotói folyamatban.

MN: Hány lekötött koncerteteket érinti a veszélyhelyzet?

Balla Gergely: Egy poznańi showcase fesztivált, a májusi A38-as lemezbemutatót, de több szabadtéri fellépést és három német dátumot is visszamondtak. A későbbiekről nincs hivatalos döntés, de meglepődnék, ha júniusban már tudnánk koncertezni.

Balla Gergely és Czakó-Kurály Sebestyén

Balla Gergely és Czakó-Kurály Sebestyén

Fotó: Olti Dávid

 

MN: Mindkettőtök végzett pszichológus. Mit tanácsoltok, hogyan vészeljük át az otthoni elszigeteltséget?

Balla Gergely: Érdemes úgy hozzáállni, hogy ez egy egyedülálló és talán soha vissza nem térő alkalom, hogy hosszabban magunkra figyeljünk, számot vessünk azzal, hol tartunk éppen. A saját lehetőségeinkhez mérten fontos, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a helyzetnek: a lehetőséget látjuk benne vagy a kényszert.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Sok ember veszítette el teljesen azt a rendszert, ami a hétköznapjait keretbe foglalja. Nekik azt tanácsolom, hogy próbáljanak meg az otthon töltött idejükben is egy meghatározott rendszerben működni. Nyilván így sokkal több lesz a szabad­idejük, de akkor is kellenek keretek, hogy ne csak elfolyjon a nap.

MN: Lemezbemutató nem lesz, de az új Atoms című albumot kiadjátok az eredeti tervek szerint. Mit kell tudni róla?

Balla Gergely: Az első lemezhez képest nagyon más, súlyosabb és összetettebb lett a hangszerelés. A dalok magja azonban változatlan, ugyanazt a mélységet kerestük, mint eddig. Emiatt bízom benne, hogy akinek tetszett a For Her, az ehhez is tud majd kapcsolódni.

MN: A lemezen egymást váltják a nagyívű, szinte himnikus dalok az egészen intim, csendesebb szerzeményekkel. Tudatos ez a kettősség?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Legfeljebb annyiban, hogy milyen sorrendben kerültek a lemezre. De mindkét irány bennünk volt és utat keresett magának. Számomra nem is válnak ezek annyira külön, bár külső szemlélőként talán más lenne a véleményem.

Balla Gergely: A sorrend összeállításánál egyébként nem az volt a fő szempont, hogy a nagyobb ívű dalok után visszafogottabbak jöjjenek, inkább az, hogy eljusson „A-ból B-be” a lemez.

MN: Figyel a szövegeitekre a közönség?

Balla Gergely: Igaz, hogy Magyarországon az angol nyelvű gitárzenével hihetetlenül alacsonyan van a plafon, de azt érzem, hogy a mi szövegeinkre figyelnek az emberek. Pozitív visszajelzés az is, hogy a koncerteken sokan velünk éneklik a dalokat, ami ebben a műfajban egyáltalán nem magától értetődő.

Platon Karateav: Ocean

Platon Karateav: Ocean

Fotó: Youtube

 

Czakó-Kuraly Sebestyén: Akik nemcsak azért hallgatnak zenét, hogy a háttérben szóljon valami, hanem tényleg érdekli őket a mondanivaló, nyitottak lesznek akkor is, ha angolul írsz. Persze szűkebb rétegről van szó, ők viszont annál tudatosabbak.

MN: Nemrég feldolgoztatok egy Kaláka-dalt, ez volt az első alkalom, hogy nem angolul énekeltetek. Terveztek saját magyar nyelvű számokat is?

Balla Gergely: Nekem mindenképp van ilyen tervem, egyre inkább azt érzem, hogy lekorlátoz az angol nyelv. Vannak magyar szö­veg­ötleteim, és ezeket, ha belegebedek, sem tudom átültetni angolra. Szóval, ha a harmadik lemezen nem is, de közép- vagy hosszú távon el tudom képzelni, hogy lesz magyar nyelvű Platon-dal. Én örülnék neki a legjobban!

MN: Itthon ritka a két frontemberes felállás. Nálatok ez hogy jött létre?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Kiskorunkban együtt fociztunk, onnan az ismeretség, évekkel később pedig a zenében is megtaláltuk a közös pontokat. Elkezdtünk feldolgozásokat játszani a kedvenc előadóinktól, a többi fokozatosan alakult. Magától jött az is, hogy mindketten frontemberek vagyunk: Gergő és én is jól – legalábbis elfogadhatóan – éneklünk, a hangszínünknek van egyfajta egyedisége, az ebben rejlő lehetőségeket próbáltuk kihasználni. Tudtuk, hogy ez egy nehéz műfaj, folyamatos kommunikációt igényel, hogy gördülékenyen menjen. De eddig jól működik, és szerintem a zenekart is érdekesebbé teszi.

MN: Hogyan osztjátok le a szerepeket egymás közt?

Balla Gergely: A legtöbb szöveget én írom, az viszont, hogy ki mennyi dalötletet hoz, teljesen változó. Van olyan szám, ami teljesen megírva kerül le a próbaterembe, máskor csak vázlatként. Ilyenkor a zenekarra vár a feladat, hogy együtt kidolgozzuk. Néha az is csak a végén dől el, hogy ki mit énekeljen, nincs erre állandó séma. A Wolf Throats című új számnál például nagyon élvezem, hogy nincs főének, hanem három teljesen egyenrangú szólam áll egymás mellett, mivel kettőnkön kívül Laci (Sallai László basszusgitáros – a szerk.) is kiveszi belőle a részét. Erre a jövőben nagyobb hangsúlyt szeretnénk helyezni.

MN: Sebő, te a zenekar mellett szólóban is alkotsz. Mi alapján döntöd el, hogy az ötletedet a „közösbe” adod be vagy egyedül csinálod meg?

Czakó-Kuraly Sebestyén: Az elején nehezebb volt, de mostanában azt érzem, hogy már jobban különválasztható a Platon és a Cz.K. Sebő projekt stílusa. Általában elsőként Gergőnek mutatom meg az új ötleteimet, ő pedig rögtön rávágja, hogy szerinte ez inkább a zenekarba vagy a szólóprojektembe illene. De azt sem zárjuk ki, hogy egy szólódalt később, már a megjelenése után újragondoljunk a zenekarral – az új lemezen a Disguise című szám is ilyen.

MN: Külföldön is egyre többet turnéztok. Hogyan fogadnak benneteket?

Balla Gergely: A német közönség kicsit passzívabbnak tűnik, miközben játszunk, de amint véget ér az utolsó dal, kétszer is visszatapsolnak. Az is nagyon jó érzés, ha azzal jönnek oda koncert után, hogy a Spotify-on hallgatnak bennünket, és akár több száz kilométert utaztak miattunk.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Úgy érzem, hogy még azoknál is betalál a zenénk, akik teljesen ismeretlenül jöttek el meghallgatni bennünket. Ezért szeretnénk a német vonalat tovább építeni, a jelek szerint az ő kulturális közegükhöz különösen közel áll, amit csinálunk.

(Az interjú eredetileg a Magyar Narancs 2020.04.02. számában jelent meg)

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.