Lemez

Nine Inch Nails: Ghosts V: Together / Ghosts VI: Locusts

Zene

2008-ban teljesen váratlanul adta ki a Ghosts I−IV című albumot a Nine Inch Nails, rajta 34 improvizatív, instrumentális, cím nélküli trackkel, egy kicsit Brian Eno ambientes stílusában, de persze nem nélkülözve a szokásos NIN-ízeket. A bő két és fél órás anyag megelőlegezte Trent Reznor és Atticus Ross későbbi filmzenéit, és abból a szempontból is fontos megemlíteni, hogy a 34-es tételből egy hangminta bekerült a Lil Nas X-féle country/hiphop Old Town Roadba, a tavalyi év legnagyobb slágerébe. 2008-ban Reznor azt nyilatkozta, hogy valószínűleg számíthatunk még Ghosts albumra, és most, 12 év elteltével itt is a folytatás. Hasonló anyag, de azért vannak eltérések. Az ötödik és hatodik résznek van külön címe, ahogy a daloknak is. A két album 154 percnyi zenét tartalmaz, a 23 szám nyugodtabb hangvételű, mint a 2008-as első eresztés. Amíg az akkori dalokban fel-feltűnt a zenekartól korábban megszokott zaklatottság, addig amit most hallunk, végképp színtiszta ambient. A minimális sajtóanyagban Reznor megemlítette, hogy a járvány miatt döntött a mostani megjelenés mellett – hogy normális esetben mikor jött volna ki a cucc, azt nem lehet tudni. „Alapvetően antiszociálisak vagyunk, de most nagyon szeretnénk kihangsúlyozni az emberi kapcsolatok fontosságát” – tette hozzá. A dalokat külön-külön nehéz elemezni, hiszen hol megnyugtató, hol némileg kísérteties szintihömpölygés az, amit hallunk, de az Out in the Opent mindenképp fontos megemlíteni, ahogy a trombitával kísért Around the Cornert és a Tangerine Dream-es Turn This Off Please-t is. A számcímek jelentős részét nagy valószínűséggel a karanténhelyzet ihlette, és ahogy 2008-ban, úgy most sem kell csalódnunk. Már csak az a nagy kérdés, hogy a Reznor–Ross-páros milyen zenét készít a Soul című animációs Pixar-filmhez.

The Null Corporation, 2020

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.