Bezsírozva - Chelsea Light Moving: Chelsea Light Moving

  • Greff András
  • 2013. április 24.

Zene

Annak ténye, hogy a Sonic Youth tagjai a zenekar két évvel ezelőtti széthullása óta erőteljesebb lemezeket adnak ki, mint amilyen a New York-i noise-intézmény utolsó négy-öt anyaga volt, azt mutatja, hogy az alapító házaspár, Thurston Moore és Kim Gordon (az indie-világ Paul és Linda McCartneyja) megromló személyes viszonya mellett a mindegyik zenészt inspiráló alkotói közösség életben tartása is komoly problémát jelenthetett az atipikus gitárhangolás örök mestereinek. Tavalyi lemezén Lee Ranaldo gitáros úgy lehetett elegáns és slágeres, ahogy a Sonic Youth-ban igazán sosem engedték neki, Thurston Moore pedig Chelsea Light Moving néven serénykedő új zenekarával végre engedélyt adott magának, hogy az időben mintegy húsz évet hátralebegve az elmúlt időszak visszafogott noise-popos, illetve akusztikus kísérletei után ismét az elektromos vadulásnak szentelje magát.


 

A Chelsea bemutatkozó albumán az érett szólólemezeket alkotó középkorú, introvertált Thurston is tiszteletét teszi, de csupán néhány pillanatra - a lemez java részét a gitáros-énekes személyiségének azon fele uralja, amely az univerzum csúcsának az ideológiamentes, pőre szépségéért megvalósított zajongást tekinti. A Chelsea Light Moving ettől még nem formátlan zajlemez: a nagyjából háromnegyed órás album valódi, bár sokszor egy-egy lüktető témára ráhasaltatva jó messzire csúszkáló dalokból sűrűsödik egységes egésszé. Moore a kulturális utalásokkal akkurátusan teleaggatott szövegekben és a zenei alapoknál is a saját stílusára épít, ugyanakkor a tőle az utóbbi időben megszokottnál egyszerűbb, zsírosabb garázsriffekkel a Sub Pop kiadó grunge-robbanás előtti kislemezeit is felidézi: főleg a Mudhoney korai dolgait, bár egy ponton (Groovy & Linda) mintha egy rútul bekábított, alattomos Nirvanát hallanánk. Kiemelkedő számok inkább az elején vannak, de az energia és a lelkesedés egészen a lemezzáró, kalapálós Germs-feldolgozásig kitart, amiben John Moloney burkolatbontó attitűddel megvalósított dobolásának igen jelentős szerepe van. A Chelsea Light Moving újabb példa arra, hogy igenis lehet sokat fogni egeket karcoló ambíciók nélkül: hiszen ha új területekre nem hatolnak is, az időtlenség összejött nekik, és ez egyáltalán nem kevés.

Matador/Neon Music, 2013


Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.