Annak ténye, hogy a Sonic Youth tagjai a zenekar két évvel ezelőtti széthullása óta erőteljesebb lemezeket adnak ki, mint amilyen a New York-i noise-intézmény utolsó négy-öt anyaga volt, azt mutatja, hogy az alapító házaspár, Thurston Moore és Kim Gordon (az indie-világ Paul és Linda McCartneyja) megromló személyes viszonya mellett a mindegyik zenészt inspiráló alkotói közösség életben tartása is komoly problémát jelenthetett az atipikus gitárhangolás örök mestereinek. Tavalyi lemezén Lee Ranaldo gitáros úgy lehetett elegáns és slágeres, ahogy a Sonic Youth-ban igazán sosem engedték neki, Thurston Moore pedig Chelsea Light Moving néven serénykedő új zenekarával végre engedélyt adott magának, hogy az időben mintegy húsz évet hátralebegve az elmúlt időszak visszafogott noise-popos, illetve akusztikus kísérletei után ismét az elektromos vadulásnak szentelje magát.
A Chelsea bemutatkozó albumán az érett szólólemezeket alkotó középkorú, introvertált Thurston is tiszteletét teszi, de csupán néhány pillanatra - a lemez java részét a gitáros-énekes személyiségének azon fele uralja, amely az univerzum csúcsának az ideológiamentes, pőre szépségéért megvalósított zajongást tekinti. A Chelsea Light Moving ettől még nem formátlan zajlemez: a nagyjából háromnegyed órás album valódi, bár sokszor egy-egy lüktető témára ráhasaltatva jó messzire csúszkáló dalokból sűrűsödik egységes egésszé. Moore a kulturális utalásokkal akkurátusan teleaggatott szövegekben és a zenei alapoknál is a saját stílusára épít, ugyanakkor a tőle az utóbbi időben megszokottnál egyszerűbb, zsírosabb garázsriffekkel a Sub Pop kiadó grunge-robbanás előtti kislemezeit is felidézi: főleg a Mudhoney korai dolgait, bár egy ponton (Groovy & Linda) mintha egy rútul bekábított, alattomos Nirvanát hallanánk. Kiemelkedő számok inkább az elején vannak, de az energia és a lelkesedés egészen a lemezzáró, kalapálós Germs-feldolgozásig kitart, amiben John Moloney burkolatbontó attitűddel megvalósított dobolásának igen jelentős szerepe van. A Chelsea Light Moving újabb példa arra, hogy igenis lehet sokat fogni egeket karcoló ambíciók nélkül: hiszen ha új területekre nem hatolnak is, az időtlenség összejött nekik, és ez egyáltalán nem kevés.
Matador/Neon Music, 2013
