Lemez

Bill Callahan: Dream River

  • - greff -
  • 2013. december 21.

Zene

Hány zenész van, aki a tizenötödik lemezén is érvényesen képes megszólalni? Én sem tudom, de Bill Callahan mostantól benne van a klubban.

A kezdetben Smog fedőnéven, 2007 óta viszont mindenféle álca nélkül alkotó zenész az amerikai indie-folk színtér talán legmagányosabb farkasa, aki az emberektől távol, sasok, lovak és folyók mellől figyeli a dolgokat - új lemezén azonban egy emberi alak is közel húzódzkodik a szuggesztív baritonján énekbeszélő szerző ezúttal higgadtabban pumpáló szívéhez. A Dream River ettől még nem szerelmes lemez, inkább a belső vizsgálódás albuma, de azért nem csak a dalnok fejében járunk: hol álmos kocsmába lépünk, ahol az elbeszélő egész nap csak két szót szól (azt, hogy "sört", és hogy "köszönöm"), hol az autórádión babrálunk a havas úton hazafelé, vagy magasra szállunk egy (metaforikus) repülőn. Mindez aligha újdonság, hiszen Callahannek korábban is elég volt egy vagy két sor ahhoz, hogy lélegző, bejárható közeget teremtsen a dalai köré. Számottevő újdonsággal a zenei oldal sem szolgál - a Dream River egyszerűen csak erősebb anyag, mint bármi, amit a szerző az utóbbi években megjelentetett, mert erről a lemezről eltűntek a repedések, a zökkenők. Egyik dalra sem legyinthetünk, és míg a hangszerelés korábban itt-ott félrement kissé, most minden a helyén: a The Singben a countrys hegedű, a Javelin Unlandingben a furulya, a Summer Painterben a viharos elektromos gitár köti le a hallgató figyelmét, amit az ének tónusa és a kevéssé komplex, mégis megunhatatlan szövegek amúgy is szorosan magukhoz bilincselnek.

Drag City, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.