DVD

Händel: Rodelinda

  • - káté -
  • 2013. december 21.

Zene

Händel Rodelinda című operájának kedvezményezettje a 2011-es Metropolitan-előadást rögzítő felvételen Renée Fleming, aki ugyanott hét évvel korábban énekelte először a címszerepet.

Szinte tökéletesen abszolválja is a feladatot, a korral jelentkező vokális hanyatlás jelei még csak nyomokban érzékelhetők, ahogy óvatosan, briliáns technikával kezeli az alsó és a felső regiszter egy-egy kényesebb hangját vagy futamát. Rendkívül finoman énekel, úgyszólván cseveg, ez a sajátos - persze nem wagneri értelemben vett - "énekbeszéd" minimálisra csökkenti a hangképzés fizikális velejáróját, és az emberi megnyilvánulás természetes formájaként tünteti föl az áriázást. Áriából ebben az operában van elég, egy híján harminc, csaknem mindegyiket el is éneklik, a hozzájuk tartozó barokk ismétlőrendszerrel, amely a legtöbb esetben hangulati, indulati és érzelmi variációkat tartalmaz.

A szalmaözvegyként élő királyné (férjét halottnak hiszik, de valójában a trónjára törő intrikusok száműzöttjeként tengeti az életét valahol) Fleming megformálásában talpraesett asszony, aki szívarcának gödröcskéivel mindvégig mosolyogva hisz a boldog végben, sőt tesz is azért, hogy bekövetkezzen. Végül maga szabadítja ki a párját, mint majd a beethoveni Fidelio a következő évszázadban.

A darab cselekményének elmondására kísérletet tenni is fölösleges - minden jó, ha a vége jó. A férfias hősök közül kettőt is kontratenorok énekelnek, igen szépen (anno kasztráltak birtokolták ezeket a szerepeket), ami hozzászoktatja a hallgatót a barokk konvencióhoz. A karmester Harry Bicket historikus hangszereket használ, a rendező Stephen Wadsworth viszont botorul úgy véli, hogy hipernaturalista környezettel kell ellenpontoznia a barokk stilizációt. Még mindig jobb, mint a korabeliség ürügyén sokfelé alkalmazott ágálás.

Decca, 2013, 2 DVD

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.