Lemez

Blue Daisy: Darker Than Blue

  • - minek -
  • 2015. november 1.

Zene

A londoni rapper/producer Kwesi Darko a szomorkás, néha nosztalgikus, néha magába fordulóan depressziós hangulatok poétája. Ugyanakkor figyelemre méltóan otthon van a hangok birodalmában,
és kivételesen tudja megragadni a hallgató figyelmét. A hiphophagyományban gyökerező, dzsessztől inspirált The Sunday Gift után most, ha lehet, még mélyebbre hatol – úgy az önmarcangolásban, mint egy új, a maga alkalmi sötétségében is simogató hangzó világ megteremtésében. A My Heart kellemes dünnyögésétől egy pillanat alatt jutunk el a Daydreaming címéhez illően szárnyaló drum and bass-szösszene­téig, majd a Connie Constance énekhangjával gazdagított, a triphop (és persze a soul) hagyományt leginkább megidéző Alone-ig. A zenéket továbbra is nagy műgonddal rakja össze, inspirációi között éppen úgy megtaláljuk a modern klasszikus zenét, a dzsesszt, a progrockot, sőt a garázsrockot is: a Darker Than Blue-ban dögös gitárszóló húzza alá a mondanivalót, a Six Daysben Barry Adamsont idéző ál-krimidzseszz, a Heroine-ban meg mintha maga Badalamenti dirigálná zenekarát. Blue Daisy/Darko egyik legfőbb erőssége, hogy úgy tudja fokozni a zenei és a szövegekből szinte sütő érzelmi feszültséget, hogy az album kohéziója egy pillanatra sem sérül: a dalok szinte magától értetődően következnek egymás után. S amikor az utolsó darab, a maga enyhe disszonanciájában voltaképpen optimista, majdnem napfényes You and Me is a helyére kerül, már máshogy gondolunk a zenés önmarcangolás – a maguk súlyosságában szintén élvezetes – perceire is.

R & S/Deep Distribution, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.