Lemez

Blue Daisy: Darker Than Blue

  • - minek -
  • 2015. november 1.

Zene

A londoni rapper/producer Kwesi Darko a szomorkás, néha nosztalgikus, néha magába fordulóan depressziós hangulatok poétája. Ugyanakkor figyelemre méltóan otthon van a hangok birodalmában,
és kivételesen tudja megragadni a hallgató figyelmét. A hiphophagyományban gyökerező, dzsessztől inspirált The Sunday Gift után most, ha lehet, még mélyebbre hatol – úgy az önmarcangolásban, mint egy új, a maga alkalmi sötétségében is simogató hangzó világ megteremtésében. A My Heart kellemes dünnyögésétől egy pillanat alatt jutunk el a Daydreaming címéhez illően szárnyaló drum and bass-szösszene­téig, majd a Connie Constance énekhangjával gazdagított, a triphop (és persze a soul) hagyományt leginkább megidéző Alone-ig. A zenéket továbbra is nagy műgonddal rakja össze, inspirációi között éppen úgy megtaláljuk a modern klasszikus zenét, a dzsesszt, a progrockot, sőt a garázsrockot is: a Darker Than Blue-ban dögös gitárszóló húzza alá a mondanivalót, a Six Daysben Barry Adamsont idéző ál-krimidzseszz, a Heroine-ban meg mintha maga Badalamenti dirigálná zenekarát. Blue Daisy/Darko egyik legfőbb erőssége, hogy úgy tudja fokozni a zenei és a szövegekből szinte sütő érzelmi feszültséget, hogy az album kohéziója egy pillanatra sem sérül: a dalok szinte magától értetődően következnek egymás után. S amikor az utolsó darab, a maga enyhe disszonanciájában voltaképpen optimista, majdnem napfényes You and Me is a helyére kerül, már máshogy gondolunk a zenés önmarcangolás – a maguk súlyosságában szintén élvezetes – perceire is.

R & S/Deep Distribution, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.