Lemez

Pole: Wald

  • Velkei Zoltán
  • 2015. november 1.

Zene

Nyolc év után jelentkezik új nagylemezzel a dub világának legnagyobb természetjárója, Stefan Betke, vagyis Pole. A német művész meglehetősen eseménydús évtizedet hagyott maga mögött – az elején még több albuma kultstátuszt ért el saját mikroköreiben, majd a 2010-es budapesti fellépése előtt már a digitális világot kritizálta a mennyiségi nyomás miatt –, hosszú száműzetése során pedig nemcsak a karrierjét, hanem az európai minimal/ambient/dub színtér meghatározó kiadóját, a ~scape-et is felszámolta. Az új albuma így inkább új kezdet, mint a 2007-es Steingarten folytatása: Pole ugyan megint a tiroli erdőket járta magányosan (ezúttal az Isar folyó völgyét), hogy rögzítse a természet érdekes rejtett hangjait, de nem a múltban bejegyzett védjegyeket porolta le, hanem új művészi távlatokat keresett.

Éppen ezért valamelyest meglepő, hogy mennyire letisztult, csendes a Wald. Pole egyáltalán nem keresi a figyelmet, nincsenek furcsa megállók és kivételes hangzásvilágok a lemezen. A számok nem eseménydúsak, kevés történik bennük, mégsem repetitívek. A dubesztétika mellett ismét visszatért a minimalista formákhoz a szerző, és ha valamit, akkor ezt igazán tökélyre fejlesztette az évek során. Az érintetlen természet intim hangjai találkoznak zörejekkel és cinekkel, az ütemek mellőzik a nehéz basszusokat. Az ötvenperces utazás olyan, mint először járni egy új terepen, amikor még nem tudni, hogy merre is vannak a legizgalmasabb sarkok. Így a Wald valóban egy új utazás kezdete Pole számára, akinek a felfedezéseit nem csak a rajongóknak érdemes követni, mert a java valószínűleg még hátravan.

Pole/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.