Nyolc év után jelentkezik új nagylemezzel a dub világának legnagyobb természetjárója, Stefan Betke, vagyis Pole. A német művész meglehetősen eseménydús évtizedet hagyott maga mögött – az elején még több albuma kultstátuszt ért el saját mikroköreiben, majd a 2010-es budapesti fellépése előtt már a digitális világot kritizálta a mennyiségi nyomás miatt –, hosszú száműzetése során pedig nemcsak a karrierjét, hanem az európai minimal/ambient/dub színtér meghatározó kiadóját, a ~scape-et is felszámolta. Az új albuma így inkább új kezdet, mint a 2007-es Steingarten folytatása: Pole ugyan megint a tiroli erdőket járta magányosan (ezúttal az Isar folyó völgyét), hogy rögzítse a természet érdekes rejtett hangjait, de nem a múltban bejegyzett védjegyeket porolta le, hanem új művészi távlatokat keresett.
Éppen ezért valamelyest meglepő, hogy mennyire letisztult, csendes a Wald. Pole egyáltalán nem keresi a figyelmet, nincsenek furcsa megállók és kivételes hangzásvilágok a lemezen. A számok nem eseménydúsak, kevés történik bennük, mégsem repetitívek. A dubesztétika mellett ismét visszatért a minimalista formákhoz a szerző, és ha valamit, akkor ezt igazán tökélyre fejlesztette az évek során. Az érintetlen természet intim hangjai találkoznak zörejekkel és cinekkel, az ütemek mellőzik a nehéz basszusokat. Az ötvenperces utazás olyan, mint először járni egy új terepen, amikor még nem tudni, hogy merre is vannak a legizgalmasabb sarkok. Így a Wald valóban egy új utazás kezdete Pole számára, akinek a felfedezéseit nem csak a rajongóknak érdemes követni, mert a java valószínűleg még hátravan.
Pole/Neon Music, 2015
