Lemez

Pole: Wald

  • Velkei Zoltán
  • 2015. november 1.

Zene

Nyolc év után jelentkezik új nagylemezzel a dub világának legnagyobb természetjárója, Stefan Betke, vagyis Pole. A német művész meglehetősen eseménydús évtizedet hagyott maga mögött – az elején még több albuma kultstátuszt ért el saját mikroköreiben, majd a 2010-es budapesti fellépése előtt már a digitális világot kritizálta a mennyiségi nyomás miatt –, hosszú száműzetése során pedig nemcsak a karrierjét, hanem az európai minimal/ambient/dub színtér meghatározó kiadóját, a ~scape-et is felszámolta. Az új albuma így inkább új kezdet, mint a 2007-es Steingarten folytatása: Pole ugyan megint a tiroli erdőket járta magányosan (ezúttal az Isar folyó völgyét), hogy rögzítse a természet érdekes rejtett hangjait, de nem a múltban bejegyzett védjegyeket porolta le, hanem új művészi távlatokat keresett.

Éppen ezért valamelyest meglepő, hogy mennyire letisztult, csendes a Wald. Pole egyáltalán nem keresi a figyelmet, nincsenek furcsa megállók és kivételes hangzásvilágok a lemezen. A számok nem eseménydúsak, kevés történik bennük, mégsem repetitívek. A dubesztétika mellett ismét visszatért a minimalista formákhoz a szerző, és ha valamit, akkor ezt igazán tökélyre fejlesztette az évek során. Az érintetlen természet intim hangjai találkoznak zörejekkel és cinekkel, az ütemek mellőzik a nehéz basszusokat. Az ötvenperces utazás olyan, mint először járni egy új terepen, amikor még nem tudni, hogy merre is vannak a legizgalmasabb sarkok. Így a Wald valóban egy új utazás kezdete Pole számára, akinek a felfedezéseit nem csak a rajongóknak érdemes követni, mert a java valószínűleg még hátravan.

Pole/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."