Bob Dylan kapta az irodalmi Nobelt!

  • narancs.hu
  • 2016. október 13.

Zene

Enyhén szólva váratlan fordulat.
false


Idén tavasszal a jeles dalszerzőt épp 75. születésnapja alkalmából köszöntöttük fel, s akkor ezt írtuk: „Ezúton kívánunk boldog születésnapot, és egy kalap alatt abbéli reményünknek is hangot adnánk, hogy a 75 éves istenség egyszer még megírja a Krónikák című, kiváló önéletrajzának második kötetét is.” Nos, most kisebb részben alighanem e memoár miatt is 2016 irodalmi Nobel-díjasa Bob Dylan lett. Ami kisebbfajta szenzáció, hiszen alapvetően mégiscsak egy popzenészről van szó.

Aki egyúttal persze, tudjuk, költőként is értelmezhető. A díj nagyobb részben így a dalszövegeinek szól, amelyek fontosabb albumait (The Times They Are-a Changin’, Highway 61 Revisited, Blonde On Blonde, Blood On The Tracks, The Basement Tracks… nincs kevés) olyan különlegessé formálták.

Szóval ezúttal is, ahogy a születésnapján, hallgassunk napestig Dylant, emésztgessük a hírt (örüljünk neki szívből vagy háborodjunk fel rajta, hogy már az irodalom szentélye sem szent), és ne hallgassunk Dylan malibui szomszédaira, akik – a világsajtóban megjelent cikkek tanúsága szerint – a nagy művész mobilvécéjének szagára és a szerencsétlen széljárásra panaszkodtak.

Mindezek fényében mi mással is kezdhetnénk, mint a Blowing in the Winddel:

Mi magunk egyébként utoljára a mester Tempest című, 35. albumáról írtunk, többek között ezt: „Költői kollázs, történettöredékek és képek egymásra kopírozva, amelyek együtt nem adnak ki semmiféle szlogenné formálható tanulságot, pusztán a saját, láthatóan megszenvedett igazságukat.”

false

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.