A jó fiú - Nick Cave új lemeze

Zene

A Skeleton Tree gyászlemez. Komoly érzelmi munkát kíván.

Viszonylag kevés olyan esetet ismerünk a poptörténelemből, amikor egy neves előadó a zenéjén keresztül próbálja meg feldolgozni a gyermeke halálát. A legtöbbeknek elsőként Eric Clapton neve ugorhat be, aki a Tears In Heaven című dalában énekelt halott kisfiáról, de említhetjük még az All My Love című Led Zeppelin számot is, amely Robert Plant elhunyt fiáról szól. A sorhoz most csatlakozik Nick Cave egy komplett lemezzel.

Mint ismert, Arthur Cave tavaly, mindössze 15 évesen leesett egy szikláról Angliában, és szörnyethalt. Az ember ilyenkor automatikusan azt gondolná, hogy a Skeleton Tree teljes egészében az ő halálára íródott, a valóság azonban az, hogy a dalok jó része már majdhogynem kész volt, amikor a tragédia bekövetkezett. Cave a hírek szerint két héttel a haláleset után tért először vissza a stúdióba, eszközölt egy-két változtatást, rögzített még néhány felvételt, valamint megkérte régi barátját, Andrew Dominiket (akivel korábban már a Jesse James meggyilkolása című westernen is dolgozott), hogy az albumhoz amolyan kísérőjelleggel készítsen egy dokumentumfilmet. A One More Time With Feeling mindössze egy-két napig volt látható a világ 850 mozijában – hozzánk legközelebb Bécsben volt megtekinthető.

false

Nincs mit szépíteni: a sorban 16. album az eddigi legsötétebb munka a Bad Seeds történetében; még a Boatman’s Callnál is jóval komorabb a hangulata. A nyitó Jesus Alone rögtön azzal a sorral indít, hogy „You fell from the sky, and crashlanded on a field”, amellyel kapcsolatban a legborzongatóbb információ az, hogy állítólag ez a szöveg is készen állt már Arthur halála előtt. Ahogy az várható, nem ez az egyetlen dal, ahol két- vagy inkább egyértelmű utalásokat találhatunk; a legdrámaibb darab talán a Distant Sky, melyben Cave duettet énekel Else Torp dán énekesnővel: az egész mintha azt mutatná, ahogy a szülők búcsúznak a gyermeküktől.

false

Ami a zenei oldalt illeti, alig kapunk gitárt és dobot, s szinte teljes mértékben a billentyűs hangszerek dominálnak: a Bad Seeds ezen a lemezen néha már ambientes határokat súrol. Kicsit emelkedettebbnek talán a Rings of Saturn tűnik, de fontos megemlíteni az újkori Radioheadet idéző Anthrocene-t, illetve a kifejezetten krautrockos I Need You-t is. De persze ezek sem változtatnak a lényegen: a Skeleton Tree gyászlemez. Egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, mely a rajongóktól is komoly érzelmi munkát kíván – egyúttal viszont olyan mű, amelynek kvalitásai felől senkinek sem lehetnek kétségei.

Bad Seeds Ltd./Deep Distribution, 2016


Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.