Viszonylag kevés olyan esetet ismerünk a poptörténelemből, amikor egy neves előadó a zenéjén keresztül próbálja meg feldolgozni a gyermeke halálát. A legtöbbeknek elsőként Eric Clapton neve ugorhat be, aki a Tears In Heaven című dalában énekelt halott kisfiáról, de említhetjük még az All My Love című Led Zeppelin számot is, amely Robert Plant elhunyt fiáról szól. A sorhoz most csatlakozik Nick Cave egy komplett lemezzel.
Mint ismert, Arthur Cave tavaly, mindössze 15 évesen leesett egy szikláról Angliában, és szörnyethalt. Az ember ilyenkor automatikusan azt gondolná, hogy a Skeleton Tree teljes egészében az ő halálára íródott, a valóság azonban az, hogy a dalok jó része már majdhogynem kész volt, amikor a tragédia bekövetkezett. Cave a hírek szerint két héttel a haláleset után tért először vissza a stúdióba, eszközölt egy-két változtatást, rögzített még néhány felvételt, valamint megkérte régi barátját, Andrew Dominiket (akivel korábban már a Jesse James meggyilkolása című westernen is dolgozott), hogy az albumhoz amolyan kísérőjelleggel készítsen egy dokumentumfilmet. A One More Time With Feeling mindössze egy-két napig volt látható a világ 850 mozijában – hozzánk legközelebb Bécsben volt megtekinthető.
| ||
Nincs mit szépíteni: a sorban 16. album az eddigi legsötétebb munka a Bad Seeds történetében; még a Boatman’s Callnál is jóval komorabb a hangulata. A nyitó Jesus Alone rögtön azzal a sorral indít, hogy „You fell from the sky, and crashlanded on a field”, amellyel kapcsolatban a legborzongatóbb információ az, hogy állítólag ez a szöveg is készen állt már Arthur halála előtt. Ahogy az várható, nem ez az egyetlen dal, ahol két- vagy inkább egyértelmű utalásokat találhatunk; a legdrámaibb darab talán a Distant Sky, melyben Cave duettet énekel Else Torp dán énekesnővel: az egész mintha azt mutatná, ahogy a szülők búcsúznak a gyermeküktől.
| ||
Ami a zenei oldalt illeti, alig kapunk gitárt és dobot, s szinte teljes mértékben a billentyűs hangszerek dominálnak: a Bad Seeds ezen a lemezen néha már ambientes határokat súrol. Kicsit emelkedettebbnek talán a Rings of Saturn tűnik, de fontos megemlíteni az újkori Radioheadet idéző Anthrocene-t, illetve a kifejezetten krautrockos I Need You-t is. De persze ezek sem változtatnak a lényegen: a Skeleton Tree gyászlemez. Egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, mely a rajongóktól is komoly érzelmi munkát kíván – egyúttal viszont olyan mű, amelynek kvalitásai felől senkinek sem lehetnek kétségei.
Bad Seeds Ltd./Deep Distribution, 2016
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpeg?key=M2FlYjZjMWUyNTA5YWQ0ZWIyMWY3MGQ2MDMxZTM0OTc1ODVhMjU2ODAzZDcyNzBiOGRkMzI4Njg5ODY2YWYwNg==)
