Ennek anyagából készített a zeneszerző kérésére kétzongorás szvitet Michael Riesman a Labèque nővérek számára. E tizenkét tétel jelent meg most lemezen, megtoldva a zeneszerző két etűdjével. A felvételek elkészítésekor Glass együtt dolgozott a két zongoristával, s a munka végeztével így nyilatkozott róluk: „A Labèque nővérek fergetegesek. Nagy előadók, nagy zeneértelmezők, és a zene nagy támogatói – nemcsak a modern zenéé: minden zenéé. Nagyszerű volt velük együttműködni.”
Hát igen, az előadás valóban elsőrangú. A budapesti közönség által is jól ismert zongoraművész testvérpár pompásan játszik. Pontosak, érzékenyek, szuggesztívek, színgazdagon és árnyaltan muzsikálnak. A darabok azonban ettől nem lesznek jobbak. Glass ledönthetetlen szobor a popkultúra csarnokában: rágógumizenéje sok évtizede arat hatalmas sikert a divatra fogékonyak körében, holott művei sem nem modernek, sem nem „komolyak”: a klasszikus zene legbanálisabb elemeit, a skálát és a hármashangzat-felbontást használják szentimentálisan, fantáziátlanul, a végtelenségig ismételgetve.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
