Lemez

Glass–Labèque: Les Enfants Terribles

  • - csk -
  • 2021. január 27.

Zene

A minimálzene egyik legsikeresebb képviselője, Philip Glass 1996-ban fejezte be Cocteau-trilógiájának utolsó darabját, a Les Enfants Terribles című balett-operát.

Ennek anyagából készített a zeneszerző kérésére kétzongorás szvitet Michael Riesman a Labèque nővérek számára. E tizenkét tétel jelent meg most lemezen, megtoldva a zeneszerző két etűdjével. A felvételek elkészítésekor Glass együtt dolgozott a két zongoristával, s a munka végeztével így nyilatkozott róluk: „A Labèque nővérek fergetegesek. Nagy előadók, nagy zeneértelmezők, és a zene nagy támogatói – nemcsak a modern zenéé: minden zenéé. Nagyszerű volt velük együttműködni.”

Hát igen, az előadás valóban elsőrangú. A budapesti közönség által is jól ismert zongoraművész testvérpár pompásan játszik. Pontosak, érzékenyek, szuggesztívek, színgazdagon és árnyaltan muzsikálnak. A darabok azonban ettől nem lesznek jobbak. Glass ledönthetetlen szobor a popkultúra csarnokában: rágógumizenéje sok évtizede arat hatalmas sikert a divatra fogékonyak körében, holott művei sem nem modernek, sem nem „komolyak”: a klasszikus zene legbanálisabb elemeit, a skálát és a hármashangzat-felbontást használják szentimentálisan, fantáziátlanul, a végtelenségig ismételgetve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.