Lemez

Glass–Labèque: Les Enfants Terribles

  • - csk -
  • 2021.01.27 20:55

Zene

A minimálzene egyik legsikeresebb képviselője, Philip Glass 1996-ban fejezte be Cocteau-trilógiájának utolsó darabját, a Les Enfants Terribles című balett-operát.

Ennek anyagából készített a zeneszerző kérésére kétzongorás szvitet Michael Riesman a Labèque nővérek számára. E tizenkét tétel jelent meg most lemezen, megtoldva a zeneszerző két etűdjével. A felvételek elkészítésekor Glass együtt dolgozott a két zongoristával, s a munka végeztével így nyilatkozott róluk: „A Labèque nővérek fergetegesek. Nagy előadók, nagy zeneértelmezők, és a zene nagy támogatói – nemcsak a modern zenéé: minden zenéé. Nagyszerű volt velük együttműködni.”

Hát igen, az előadás valóban elsőrangú. A budapesti közönség által is jól ismert zongoraművész testvérpár pompásan játszik. Pontosak, érzékenyek, szuggesztívek, színgazdagon és árnyaltan muzsikálnak. A darabok azonban ettől nem lesznek jobbak. Glass ledönthetetlen szobor a popkultúra csarnokában: rágógumizenéje sok évtizede arat hatalmas sikert a divatra fogékonyak körében, holott művei sem nem modernek, sem nem „komolyak”: a klasszikus zene legbanálisabb elemeit, a skálát és a hármashangzat-felbontást használják szentimentálisan, fantáziátlanul, a végtelenségig ismételgetve.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.

„Mint egy Molotov-koktél”

Nemrég magyarul is megjelent harmadik regénye, Az iskola Topekában lelkes fogadtatásra talált Amerikában. A New Yorkban élő íróval a város jövőjéről, a Trump-korszak gyökereiről és a költőket érő kínos kérdésekről is beszélgettünk.