Koncert

Helmet

  • Vincze Ádám
  • 2014. november 30.

Zene

1994 csodálatos év volt a lemezek frontján, hiszen olyan alapművek jelentek meg, mint a Kyuss Sky Valleyje, a Therapy? me­ga­sikert hozó Troublegumja, illetve az akkortájt már az előző Meantime révén kultstátuszban tevékenykedő Helmet Bettyje, ami a maga minimalizmusával, eklektikusságával és húzósságával toronymagasan ki­emelkedett a kortárs alkotások közül. A zenekar alapító-őstagjának, a rockgitározást túlzás nélkül megreformáló Page Hamiltonnak nem is lehetett jobb ötlete annál, hogy a húszéves jubileum apropóján újra megturnéztassa a Bettyt – méghozzá úgy, hogy az elejétől a végéig eljátsszák az egészet.

A kiszivárgott információk alapján már tudható volt, hogy monstre koncertre van kilátás, és pontosan így is lett. A kölyökképű könyvmolyból szikár, karakteres arcú fizika­ta­nárrá öregedett Hamilton és jóval fiatalabb társai részéről csak a kezdés volt a komplett Betty előadása – úgy, hogy a fővezér egy „Jó estét, Budapest!”-en kívül nem is nagyon szólt közben semmit sem. Viszont a hangzás közel tökéletes volt, mindössze elöl süllyedtek bele Hamilton experimentális-zajos gitárdíszítései a ritmusszekció masszájába. Még a Betty három teljesen rockidegen darabja, a Beautiful Love, a The Silver Hawaiian és a countryparódiának szánt Sam Hell (Hamilton aranyos rontásával-újrakezdésével) is elhangzott az olyan klasszikusok mellett, mint a Speechless, a Wilma’s Rainbow vagy az Overrated, majd a koncert másik felében gyakorlatilag a fél Meantime és szintén a fél Aftertaste lemezt is elővezették. A Meantime klasszikusa, az Unsung sajnos elmaradt (pedig a korábbi állomásokon játszották) csakúgy, mint az Aftertaste talán legjobb dala, a Birth Defect, de ettől függetlenül a Helmet fellépése simán esélyes az év koncertje címre.

Dürer kert, október 25.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.