mi a kotta?

Botrányt kiáltok

  • mi a kotta
  • 2015. november 8.

Zene

„A színpad az emberiességet képviselte. Jobboldalt erős, fiatal emberek virágot szedtek, közben egy háromszáz éves nő tébolyultan táncolt. A színpad bal szélén egy öregember tanulmányozta a csillagokat, miközben itt-ott áldozatot mutattak be a fény istenének. Ezt a közönség gyomra nem vette be. Azonnal kifütyülte a darabot. Néhány nappal ezelőtt talán még megtapsolta volna. Az oroszok, akik nem nagyon ismerik annak az országnak az illemét és szokásait, ahol éppen vannak, nem tudták, hogy a franciák, ha az ostobaságuk a mélypontjára ér, gátlástalanul tiltakoznak.” Így számolt be a másnapi Le Figaro a huszadik század alighanem legnevezetesebb premierbotrányáról, Igor Stravinsky Tavaszi áldozatának 1913. május 29-i bemutatójáról. A Théâtre des Champs-Élysées nézőterén, illetve páholyaiban ott ült Claude Debussy és Gabriele D’Annunzio, Marcel Duchamp és Coco Chanel, s valahány név a Larousse-ban: tanúivá válván Stravinsky és a koreográfus Nyizsinszkij pogány ünnepének. A fölforgató erejű kompozíció ezúttal a nagyszerű testvérpár, Katia és Marielle Labèque (képünkön) kétzongorás koncertjén hangzik majd fel a szerző eredeti átiratában, méghozzá az 1913-as botrányos estén egyre csak „zseniális!”-t kiáltozó Maurice Ravel szerzeményeinek társaságában (Zeneakadémia, október 12., fél nyolc).

Egyebekben ömlik ránk a CAFe Budapest túlcsorduló gazdagságú programja, melynek részeként a múlt századforduló vidékének egy másik, hatalmas közfelháborodást kiváltó, „erkölcstelen” műve, A tavasz ébredése is elénk jut majd: Bella Máté határozottan életrevaló operája gyanánt, Almási-Tóth András rendezésében és Vajda Gergely zenei irányítása alatt (Zeneakadémia, Solti terem, október 9. és 11., hét óra).

S persze jönnek a nyolcvanesztendős Arvo Pärtet ünneplő fesztiválkoncertek! A Litván Kamarazenekar meg a vezénylésre is vállalkozó hegedűs, Szergej Krilov közös hangversenye, ahol azért Mendelssohn és Saint-Saëns is jut majd a litvánok vonója alá (Müpa, Nemzeti Hangversenyterem, október 10., fél nyolc). Aztán kedden, váltig baltikumi együttesekkel, azaz a Tallinni Kamarazenekar és az Észt Filharmónia Kórusának közös estjén már csupa-csupa Pärt-mű vár reánk ugyanott (október 13., fél nyolc), s egészen hasonló lesz a helyzet két nappal később a BMC-ben is, ahol a Tallinni Kamarazenekar magában fogja húzni (október 15., fél nyolc).

S értelemszerűen lesznek még koncertek a fesztiválon kívül is, mindenféle nagyságokkal, slágerszimfóniákkal és virtuóz versenyművekkel. Baráti Kristóf például a MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki estjén játszik majd, méghozzá Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov ínyenccsemegének számító Hegedűversenyét, hogy aztán Csaba Péter muzsikusai Csajkovszkij Patetikus szimfóniájának is nekidűljenek (Zeneakadémia, október 9., hét óra). A Nemzeti Filharmonikus Zenekar keddi hangversenyén pedig a kürtös Gál Lászlónak jut egy Mozart-versenymű, s Kocsis Zoltán ezen a programon emellett nem csupán Haydn 91-es sorszámú szimfóniáját, de még az Eroicát is elénk vezényli majd (Zeneakadémia, október 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.