Opera

Wagner: A szerelmi tilalom

Zene

Ha volt pillanat Richard Wagner életében, amikor azzal a gondolattal kacérkodott, hogy a német Rossini váljon belőle, úgy ez csakis 1835–36 fordulóján lehetett. Ugyanis ekkor komponált a Szeget szeggel nyomán „nagy vígoperát”: A szerelmi tilalmat, amely a magdeburgi bemutatót követően bő száz esztendőre teljes feledésbe merült – a korai művét utóbb érezhetően restellő Wagner szándékának szellemében. Jóllehet, ez a vígopera máig élvezhető, ha némiképp hosszadalmas is, ez derült ki a Kolozsvári Magyar Opera produkciójából, amely szeptember végén egy estére az Erkel Színházban vendégeskedett. Szabó Máté könnyűkezű, s mégis érdemi rendezése, Csákovics Lajos jól énekelhető és érthető magyar fordítása meg persze Selmeczi György vezénylete mindenesetre meggyő­zően érvelt A szerelmi tilalom fölfedezésre érdemes értékei mellett. S a 22 éves Wagner operája ráadásul egy-egy ponton még az életmű meghatározó jegyeit (mint például az égi és földi szerelem dualitását) is körvonalazta. A németesen olaszos nyitány nyomában kibontakozó, túlbonyolított történet két operai főszerep számára kínált terepet: a zsarnoki helytartó, Friedrich – fölfelé Pizarróval, lefelé Scarpia báróval rokon – álszent és nőszni vágyó figurája, illetve a jó oldal erőit mozgató, hótiszta, ám kellő rafinériát is tanúsító Isabella alakja válhatott igazán érzékletessé. Szerencsére a kolozsváriak két erős tehetségű énekessel rendelkeztek e két kitüntetett fontosságú szerepre: a harminc­éves Egyed Apollónia agilis és strapabíró szopránja, valamint a komor-nyugtalan megjelenésű Balla Sándor baritonja jól helytállt az este sikeréért. Igazán nagy kár, hogy az itt ugyancsak nem mellékes tenorfronton hasonlóan minőségi teljesítményekkel nem találkozhattunk – sőt, épp ellenkezőleg. Habár szentigaz: a tenorínség korántsem csupán Kolozsvárott észlelhető fájdalmas jelenség.

Erkel Színház, szeptember 29.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.