Lemez

Brahms: Lieder & Liebeslieder Waltzes

  • - csk -
  • 2016. szeptember 25.

Zene

A magyar zenekedvelők bő másfél száz éve, a Variációk egy magyar dalra és a g-moll zongoranégyes óta büszkék arra, hogy Brahms zenéjében akadnak magyaros fordulatok, sőt olykor egész tételek vagy művek, néha pedig teljes sorozatok árulkodnak a zeneszerző magyaros kolorit iránti rokonszenvéről. Most megjelent egy koncertlemez, amelyet hallgatva kétszeres lehet a honi büszkeség: a nyolcvanpercnyi Brahms-dal között nemcsak a Szerelmi dalkeringők két sorozatát találjuk meg (op. 52; op. 65), amelyekben szintén jó néhány magyar vonatkozásra figyelhetünk fel (többek közt arra, hogy az első sorozat záródarabja Petőfi Reszket a bokor, mert… kezdetű versének bevezető négy sorát zenésíti meg német átköltésben), de a világsztárokból verbuvált hattagú előadógárda egyik énekes kiválósága is magyar.

A francia Svájc festői hegyvidékén nyaranta megrendezett Verbier Fesztivált sokan tartják számon úgy, mint a szokatlan kombinációkkal folytatott kísérletezések helyszínét. Ilyen meglepő összeállítás e 2003-as (!) koncert hat művésze is. A négy énekes közül három: Rost Andrea, Magdalena Kožená és Matthew Polenzani igazi Metropolitan-operasztár, és valójában csak a negyedik, Thomas Quasthoff személyéhez társítanánk magától értődőn a Brahms-dalrepertoárt. Annál örömtelibb felfedezés, hogy mindenki ihletett és spontán teljesítményt nyújt, s miután külön-külön leénekelték a maguk három-öt dalnyi magánminikoncertjét (csupa kivételes remekművel a műsoron), a két Szerelmi dalkeringők-sorozat vokális kvartettjeiben is remekül idomul egymáshoz a négy nagyon is eltérő színű és karakterű hang. Örömzenélés felsőfokon. Ínyenceknek való csemege, hogy a szólódalok kifinomult kísérője az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb operakarmestere, az énekhangok nagy értője, James Levine, akihez a két­zon­go­rás dalkeringők második szólamában egy kiváló virtuóz, Yefim Bronfman csatlakozik.

Deutsche Grammophon, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.