A magyar zenekedvelők bő másfél száz éve, a Variációk egy magyar dalra és a g-moll zongoranégyes óta büszkék arra, hogy Brahms zenéjében akadnak magyaros fordulatok, sőt olykor egész tételek vagy művek, néha pedig teljes sorozatok árulkodnak a zeneszerző magyaros kolorit iránti rokonszenvéről. Most megjelent egy koncertlemez, amelyet hallgatva kétszeres lehet a honi büszkeség: a nyolcvanpercnyi Brahms-dal között nemcsak a Szerelmi dalkeringők két sorozatát találjuk meg (op. 52; op. 65), amelyekben szintén jó néhány magyar vonatkozásra figyelhetünk fel (többek közt arra, hogy az első sorozat záródarabja Petőfi Reszket a bokor, mert… kezdetű versének bevezető négy sorát zenésíti meg német átköltésben), de a világsztárokból verbuvált hattagú előadógárda egyik énekes kiválósága is magyar.
A francia Svájc festői hegyvidékén nyaranta megrendezett Verbier Fesztivált sokan tartják számon úgy, mint a szokatlan kombinációkkal folytatott kísérletezések helyszínét. Ilyen meglepő összeállítás e 2003-as (!) koncert hat művésze is. A négy énekes közül három: Rost Andrea, Magdalena Kožená és Matthew Polenzani igazi Metropolitan-operasztár, és valójában csak a negyedik, Thomas Quasthoff személyéhez társítanánk magától értődőn a Brahms-dalrepertoárt. Annál örömtelibb felfedezés, hogy mindenki ihletett és spontán teljesítményt nyújt, s miután külön-külön leénekelték a maguk három-öt dalnyi magánminikoncertjét (csupa kivételes remekművel a műsoron), a két Szerelmi dalkeringők-sorozat vokális kvartettjeiben is remekül idomul egymáshoz a négy nagyon is eltérő színű és karakterű hang. Örömzenélés felsőfokon. Ínyenceknek való csemege, hogy a szólódalok kifinomult kísérője az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb operakarmestere, az énekhangok nagy értője, James Levine, akihez a kétzongorás dalkeringők második szólamában egy kiváló virtuóz, Yefim Bronfman csatlakozik.
Deutsche Grammophon, 2016
