1938 májusában bensőséges családi ünnepségre készülődtek a Washingtonhoz közeli Dumbarton Oaks kúrián: a tulajdonos házaspár, a karrierdiplomata Robert Woods Bliss és műgyűjtő szenvedélyben méltó társa, Mildred Barnes Bliss esküvőjének harmincadik évfordulójára. A ház zenetermében (ahol néhány évvel később az ENSZ megalakításáról tárgyaltak a nagyhatalmak képviselői) a nevében is boldog pár tiszteletére felcsendült az ünnepi alkalomra nagystílűen megrendelt kamarazenekari kompozíció is: egy concerto Stravinskytól, melyet ezután már örök időkig a Dumbarton Oaks nevezet alatt fogunk emlegeti. Bach Brandenburgi versenyeinek szelleme él tovább e Stravinsky-műben, habár maga a zeneszerző nem tudta megmondani, vajon tudatosan kölcsönözte-e a 3. brandenburgi versenyből concertójának legelső témáját. Amikor pedig valaki felvetette, hogy egy másik felhangzó téma meg mintha Verdi Falstaffjából származna, Stravinsky rövid megfontolás után mindössze megvonta a vállát.
A Dumbarton Oaks megszólaltatásával kezdődik a Bázeli Kamarazenekar és a zongorista Hélène Grimaud (képünkön) közös vasárnapi koncertje, melynek programján orosz zeneszerzők neoklasszikus művei a mintaadó mesterek, Bach és Mozart zongoraversenyeivel váltakoznak majd (Nemzeti Hangversenyterem, január 17., fél nyolc). Ám nem Grimaud lesz az egyetlen világraszóló zongoristanő, aki e napokban ellátogat Budapestre és Mozartot játszik nekünk, hiszen Martha Argerich megjelenésére vártunkban még szerencsénk lesz Maria João Pireshez is, aki a Brémai Kamarazenekar társaságában muzsikál majd (Zeneakadémia, január 21., fél nyolc). Szerencsénk lesz – a fordulat szégyenletesen közhelyes, de használata mégsem indokolatlan, elvégre legutóbb hiába vártuk a hetven felett is mesésen zongorázó Pirest.
A hét harmadik vendégművésze már hegedűs: a német Christian Tetzlaff, aki a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein húzza Dvořák Hegedűversenyét (Nemzeti Hangversenyterem, január 14. és 15., háromnegyed nyolc, 16., fél négy). A cseh versenymű két északi szerzemény, a legtöbbünk számára ismeretlen Lindberg Feriája és Sibelius oly hatásos fináléjú 2. szimfóniája között szólal majd meg, méghozzá a nagyszerű finn Sibelius-specialista, Jukka-Pekka Saraste vezényletével. S ha már hegedűsöknél járunk, merthogy Saraste is e hangszeren játszott eredetileg, hát említsük sietve a nagy magyar hegedűst, Baráti Kristófot, aki vasárnap este Bach összes hegedű-szólószonátáját fogja előadni, mintegy élő összkiadást bocsátva elénk (Zeneakadémia, január 17., fél nyolc).
Egy 30. házassági évforduló megünneplésével kezdtük, s végezzük most azzal a zeneszámmal, mely akár fel is hangozhatott volna Blissék hajdani esküvőjén, akárcsak kismillió más esküvőn is az elmúlt másfél évszázad során. Ezzel Mendelssohn Nászindulójára utalunk, merthogy kedden este Vásáry Tamás karmesteri irányítása alatt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Gyermekkórusa előadja majd a Szentivánéji álom kísérőzenét: a csodakamaszi remeklésen, a nyitányon kezdve, s persze véletlenül se kifelejtve a koptatást oly jól tűrő Nászindulót (Zeneakadémia, január 19., fél nyolc).
