Lemez

Broken Bells: After The Disco

Zene

A Shins frontembere, James Mercer és egy zenei mágus, Brian Burton (vagyis Danger Mouse) már 2004-ben összehaverkodott, de Broken Bells névre keresztelt zenekaruk csak 2010-ben fialt egy korrekt lemezt, enyhén pszichedelikus indie-pop dalokkal.

Aztán mindenki ment a maga útjára: Mercer visszatért zenekarához, Burton meg Daniele Luppival csinált spagettiwesternes lemezt, illetve producerkedett többek között a Black Keysnél és Norah Jonesnál.

A két zenész nyilván hiányozhatott egymásnak, mert most megkapjuk a folytatást, ahol némileg formabontó módon az artwork előbb megvolt, mint a dalok: Jacob Escobedo küldött a duónak egy pszichedelikus vázlatot, ami alapján Burtonék úgy döntöttek, hogy a második albumot a retrofuturizmus jegyében fogják megírni. Be is szereztek jó pár analóg szintetizátort, elolvastak néhány régi sci-fit, és már dőlt is az ihlet. A Disco azért a debüt csapásvonalán halad, de játékosabb, mint az elődje, és maximálisan kihasználja Mercer nagy ívű dallamokra termett énekhangját. Most is a nyitószám a legerősebb: a Perfect World hat és fél perces, többtételes dal jó kis gitárszólóval és ügyes tempóváltásokkal, de komoly vetélytársai is vannak a vidám No Matter What You're Told és a New Order-es basszust bevető Medicine képében. Szerencsére még ezeken kívül is sok az emlékezetes pillanat, halld a Holding On For Life Bee Gees-es vokálját, a Changing Lights retrós szintiszólóját vagy a Lazy Wonderland folktronicáját. A Star Wars, a Mad Max és a Terminator folytatásaihoz hasonlóan az After The Disco is a jobban sikerült második rész iskolapéldája.

Sony, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.