Zene
Ciripelő, buggyogó
Az elmúlt két évtized egyik legeredetibb és legfontosabb stadionrock-zenekara (egyúttal az egész stadionrockéthosz legszórakoztatóbb karikatúrája) legújabb nagylemezén már távolról sem hangzik rockzenekarnak, hanem inkább afféle stúdióprojektnek, de ez egyrészt alighanem a korral jár, másrészt pedig egyáltalán nem baj.
Sarkig tárva
2009-ben senki sem mutatta be annyira szépen a kor popzenei nyelvén a zárkózott, félénk tinédzserek lelkivilágát, mint az xx az első lemezével.
Rizsszemre tájképet?
Egykor órákon át böngészték, elméleteket gyártottak róla, szerelembe estek vele. Ma már inkább csak az iTunes bélyegképein és popsztárok Facebook-oldalán jön szembe. De tényleg baj, hogy már nem a borító felől közelítünk a lemezekhez?
Fényes dallamívek
Emlékezetes eseménysor volt közönségnek és résztvevőknek egyaránt, amikor két diplomázó dzsessz tanszakos akadémista és fiatalabb, klasszikus trombitát tanuló társuk lett a befutó a Tomsits Rudolf emlékére kiírt tehetségkutató verseny döntőjében.
Komfortos este
„Elég karcsúnak találod a derekam?” – hangzik Léo Delibes dalában (Cádizi lányok) a kérdés, és az előadó Renée Fleming e sornál kacéran rá is mutat a saját derekára.
„Olyan, mint Shakespeare-t olvasni”
Decemberben a Messiást vezényelte a Müpában. Budapestet szereti, és sajnálta, hogy ezúttal nem volt ideje kedvenc fürdőjére, a Királyra, amelynek török kupolája elbűvölte. A barokk zene apostola nemcsak a vezényléséről, hanem a kertjéről is híres, de azt is boldogan mesélte, hogy legutóbb egy értékes 17. századi festményt vásárolt egy itteni aukción.
Egy csillag szívverése
Párás, lüktető dzsungel neonfényben; a lumineszcens lepkeszárnyak suhogása beleolvad egy aggregátor barátságos duruzsolásába – így jellemezném azt, ami a fejemben maradt az EARS meghallgatása után.