mi a kotta?

A fogpiszkálós zseni

  • mi a kotta
  • 2017. február 26.

Zene

„[M]ár gondolkozom a mandarinon is; pokoli egy muzsika lesz, ha sikerül. Az eleje – egészen rövid bevezetés függöny-nyitás előtt – rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés: egy világváros utcai forgatagából vezetem be a t. hallgatót az apache tanyára.” 1918 szeptemberében Bartók Béla írta ezeket a sorokat feleségének küldött levelében, és a muzsika valóban oly „pokolira” sikeredett, hogy A csodálatos mandarin kölni ősbemutatója 1926-ban emlékezetes botrányt és főpolgármesteri betiltást vont maga után. Bartók ebből sietve levonta a szükséges következtetéseket, és erről kiadóját is késedelem nélkül értesítette: „Mivel e botrány következtében hosszú ideig reménytelen a mű színpadra vitele Németországban, mindent meg kell tennünk, hogy annyi koncert-előadást biztosítsunk a műnek (azaz a mű 2/3 részének), amennyit csak lehet. Véleményem szerint ugyanis ez a legjobb művem, amit eddig zenekarra írtam, és igazán kár lenne évekig eltemetve hagyni. Most a kölni bemutató után látom, hogy sokkal nagyobb rész is felhasználható hangverseny-előadásokra, mint ahogy eredetileg képzeltem.”

A csodálatos mandarin szvitváltozatát hétfőn este a hírneves szentpétervári Mariinszkij Színház Zenekara játssza majd, méghozzá orosz kompozíciók társaságában, hiszen a koncerten felhangzik még egy Csajkovszkij-, egy Rachmaninov- és egy Rimszkij-Korszakov-slágerszám is (Nemzeti Hangversenyterem, január 30., fél nyolc). A dirigens pedig nem más, mint a Mariinszkij nemtője és spiritus rectora, vagyis Valerij Gergijev lesz, aki sok egyéb mellett arról is széles körben jól ismert, hogy karmesteri pálca gyanánt rendszerint egy olyan kicsiny fémrudacskával szokott taktírozni, amely leginkább valamiféle reprezentatív fogvájóra emlékeztetheti a szemlélőt. (A Maestro és fogpiszkálója képünkön.)

Fischer Iván ezzel szemben a hagyományos karmesteri pálca elkötelezettje, amint erről alighanem a Budapesti Fesztiválzenekar esedékes Beethoven-koncertjein is meggyőződhetünk majd (Nemzeti Hangversenyterem, január 27. és 28., háromnegyed nyolc, illetve 29., fél négy). Az I. és az V. szimfónia megszólaltatását ígérő koncertek vendégművésze a hetven fölötti amerikai zongoraművész, Richard Goode lesz, akivel Fischer és a zenekar néhány esztendeje lemezre vette Beethoven összes zongoraversenyét. Az öt versenymű közül Goode most az első és a harmadik alkalommal a G-dúr zongoraverseny, másodjára pedig a B-dúr koncert magánszólamát fogja majd előadni nekünk.

Végezetül egy oratórium az ótestamentumi bölcs Salamon királyról és Sába királynőjéről, amely szerda este vár reánk, méghozzá az idős Händeltől (Zeneakadémia, február 1., fél nyolc). Az egyik legnépszerűbb zenekari Händel-részletet, vagyis a Sába királynőjének érkezési zenéjét magába foglaló Solomon oratórium előadói – a rendesen pálca nélkül vezénylő – Németh Pál és a Savaria Barokk Zenekar muzsikusai lesznek, olyan énekes szólisták társaságában, mint a Budapesten is ünnepelt katalán kontratenor, a nagyszerű Xavier Sabata.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.