Lemez

Egy csillag szívverése

Kaitlyn Aurelia Smith: EARS

Zene

Párás, lüktető dzsungel neonfényben; a lumineszcens lepkeszárnyak suhogása beleolvad egy aggregátor barátságos duruzsolásába – így jellemezném azt, ami a fejemben maradt az EARS meghallgatása után.

Ha alkotóelemeire akarnám bontani az Egyesült Államok északi határvidékén, annak is a nyugati csücskében, egy kis szigeten felcseperedett Kaitlyn Aurelia Smith hivalkodástól mentes, mégis átütően eredeti muzsikáját, Terry Riley spirituális minimalizmusát, Steve Reich felszabadító loopjait, Tim Hecker atmoszferikus ambientjét vagy a göteborgi The Knife kísérleti elektropopját emlegetném. Utóbbi duóval mellesleg vissza is térnénk az említett sziget szélességi körére; az északi levegő, a ritkás népsűrűség, a hideg tenger közelsége, úgy látszik, kedvez annak, amit jobb híján organikus elektronikának nevezhetnénk. De a lényeg az utazás, a good trip, befelé.

Smith zúgó, sistergő, puttyogó, neszező, bugyborgó, lebegő, vibráló muzsikája egyrészt a természetes, ősi, anyagi, másrészt a mesterséges, futurisztikus, éteri dimenziókat vetíti egymásra – megkapó naivitással. Az amplitúdó a szerves és a szervetlen között oszcillál, elmosódnak a határok akusztikus és gépies hangzás, improvizatív és jól strukturált szerkesztés között, és a második, Wetlands című szám végére teljes bizonyossággal tudjuk: nincs is rossz a világon, és a bad trip is csak szóbeszéd. A mai zenéből jobbára kikopott Buchla hangképző rendszerek – a szintetizátor elnevezés sértő lenne a legendás elektromos hangszerre nézve –, a régi Korgok és Moogok pulzálása olyan, mint egy csillag szívverése, míg Smith énekhangja egy jóságos kiborg hálálkodására hajaz, a fafúvós­kvartett pedig úgy nyugtatja meg a nyüzsgő hangszőnyeget, mint egy tibeti hangtál a meditálni képtelen buddhista gyerkőcöt.

Nem véletlen ez a gazdagság: a mellesleg gitáron és zongorán is vérprofi Smith a bostoni Berkeley-n tanult hangszerelést és hangdizájnt, úgyhogy ugyanazért tekergeti a Buchla potmétereit – miután beleszeretett a szomszédtól kölcsönkapott modellbe –, amiért a karmester lengeti a pálcáját. A végeredmény olyan életteli, hogy az a benyomásunk: eredeti törzsi zenét hallunk egy távoli, paradicsomi jövőből.

Western Vinyl, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.