Az Austra a kanadai-lett Katie Stelmanis, egy hangszeresen és hangjában is klasszikusan képzett szerző/előadó projektje – hű alkotótársa, a dobos/producer Maya Postepski aktív közreműködésével. Stelmanis nem csupán varázsos hangú énekes, hanem remek komponista is, akinek szerzeményei szinte észrevétlenül oldják fel a neoklasszikus zenei hatásokat az Austrát éltető szintiwave/posztpunk, illetve house/techno hagyományban.
Az első két album (Feel It Break, Olympia) után jóval többet kellett várni a harmadikra, s a Future Politics a maga kissé szikár tónusában némileg vissza is nyúl a kezdetekhez: ismét az elektronikus hangok, a szintetizátor dominál, s ezt a hűvös hangkulisszát tölti ki Stelmanis kristálytiszta, elképesztő regiszterekbe röppenő vokálja. A kompozíciók a maguk puritán módján felidézik a szintipop/new wave előképeket is: míg az előző albumhoz a klasszikus chicagói house és a detroiti techno volt az inspiráció, addig ezt mintha a korai New Order vagy a Seventeen Seconds korszak Cure-ja ihlette volna. S bár előzetesen Stelmanis igyekezett kiterjeszteni – minden irányba – az album címének értelmezési lehetőségeit, azért nyilvánvaló, hogy a maga poétikus módján hangsúlyosan érint afféle közérzületi témákat – miközben megmaradt a dalok érzelmektől fűtött személyessége is. A Future Politicsen talán nincsenek olyan markáns, e környezetben csak idézőjelesen értendő slágerszámok, mint az elődein, de ettől még izgalmas és értékes zeneanyag, melynek kohézióját a hangsúlyos konceptuális keret is garantálja.
Domino, 2017
