„A hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből. Az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. […] A rücskös salétrom marta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter tizenegy centiméter hosszú volt. Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek felel meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib-tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, meg tudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”
Így talál rá az íróra és ránk, olvasókra A szerelemről és más démonokról című regény témája, s Gabriel García Márquez legújabb kori klasszikusa most az operaház közbejöttével is az életünk részévé válhat. Ott mutatják be ugyanis Eötvös Péter azonos című 2007-es operáját, pontosabban annak legfrissebb, budapesti változatát: a szerző vezényletével, a nagy román színházművész, Silviu Purcărete rendezésében, valamint az ukrán Tetiana Zhuravellel a hosszú hajú márkilány szerepében (január 27., hét óra).
„Számomra oly végtelenül kedves vagy, hogy azt ki sem tudom mondani. Egyfolytában kedvesemnek és mindenféle másnak szeretnélek nevezni, anélkül, hogy betelnék a becézéseddel… Leveleid csókok számomra.” Ez már egy másik, egy zenetörténeti szerelem dokumentuma, amelyet Johannes Brahms táplált évtizedeken át Clara Schumann iránt. Az érzés, melyet az asszony is viszonzott, talán valóban megmaradt plátóinak, ám hogy a komponista zenéjéből máig kihallhatjuk, az egészen bizonyos. Ezzel a meggyőződéssel hallgathatjuk majd Brahms műveit a Müpa és a Fesztiválzenekar közös idei maratonján is, mely éppen a nagy szakállú örök agglegény művészetének jegyében hívja össze vasárnapra a közönség és az előadók tömegét (január 22., fél tizenegytől kilencig). No és Brahms meg a szerelem eszünkbe juthat egy nappal korábban, vagyis akkor is, amikor az énekesi perfekció jelenkori megtestesülése, Renée Fleming (képünkön) hozzákezd majd Erkel színházi dalestjéhez, melynek első számai Brahms romantikus dalai lesznek (január 21., fél nyolc).
A 2017-es év koncerttermi erős indulására ezekben a napokban egy sor más esemény is ráébreszthet minket, hiszen túl az említetteken szinte mindahány nagy zenekarunk (és nagyzenekarunk) további hangversenyeket ad majd. Így Vashegyi György Orfeo Zenekara és Purcell Kórusa a vajmi kevéssé ismert barokk mester, Francesco Bartolomeo Conti felfedeztetésén munkálkodik majd (Zeneakadémia, január 23. fél nyolc), a Concerto Budapest pedig a Muzsikás Együttessel összeszövetkezve fogja bemutatni Gyöngyösi Levente népi hangszerekre és zenekarra komponált concertóját (Nemzeti Hangversenyterem, január 26., fél nyolc).
