Ami az elmúlt öt évben Killer Mike-kal és El-P-vel történt, az kisebbfajta poptörténeti tündérmese. Amikor 2011-ben bemutatták őket egymásnak, már mindketten másfél évtizede benne voltak az alternatív rapszcénában. Mike az új hiphop centrumából, Atlantából indult, El-P pedig a műfaj szülővárosában, New Yorkban szerzett nevet Company Flow nevű csapatával. El-P készítette el aztán Killer Mike addigi legerősebb anyaga, a R.A.P. Music alapjait, ő meg cserében besegített pár sorral új társa harmadik szólólemezén. Közben közösen is kiadtak egy lemezt Run The Jewels néven, majd még egyet – és ezzel összeállt a kép: Killer
Mike játékos nyelvezete, El-P radikális orgánuma és basszusorientált, ipari alapjai nemcsak jól kiegészítették egymást, hanem úgy szóltak frissen, hogy közben a műfaj gyökereihez is hűek maradtak, ahogy dalaikban a komolyság és a humor is békében megfértek egymással. Számaikkal, klipjeikkel és nyilatkozataikkal ráadásul folyamatosan reflektáltak az amerikai társadalmi-politikai eseményekre is.
Ez a harmadik felvonás pedig, ha nem is kínosan hasonló, de nagyon olyasmi fazonú, mint az előző kettő. Még a vendégek között is akad visszatérő: BOOTS egy finom refrénben, Zack de la Rocha pedig a lemez utolsó versszakában jelentkezik. Számokat nehéz kiemelni, mert ezúttal is végig magabiztosan tartják a színvonalat, de a Call Tickerton mániákus alapjait, a vészjósló Panther Like A Panthert és a Kamasi Washington dzsessz-szaxofonossal megírt Tuesday In A Danger Room sötét balladáját mindenképp említeni kell. A Run The Jewelsben eddig sem az volt a jó, hogy irányt mutatott volna a műfajnak: sokkal inkább afféle megbízható, hiteles pontot jelentenek ők az autotune-os popzenébe hajló modern hiphopban. És még valami: témáival a Run The Jewels 3 arra emlékeztet, hogy napjaink első számú rapduója Donald Trump elnöksége alatt is biztosan hallatni fogja a hangját.
RTJ, Inc., 2016
alá
