Zene

Ütemesen javul a helyzet, de ma is nagyon kevés a női szerző a hazai könnyűzenében. Mennyi múlik a példaképek hiányán, és mennyi egy teniszmeccsen?

menny és pokol, beatboxolnak a tündérek. Éjszaka éjszaka hátán. Már a Hold sem a régi.

Volt már tagja bluescsapatnak, dzsesszkvintettnek, baszk varietécsoportnak, énekelt bárokban és a Montmartre utcáin éppúgy, mint a Mont Blanc tetején. Az utóbbi évek egyik jelentős francia felfedezettje a múlt héten Budapesten lépett fel, akkor beszéltünk vele.

Az ösvény, amelyet hajdan Leonard Bern­s­tein, Lukin László és mások kezdtek kitaposni, mostanra főútvonallá szélesedett: a zenei ismeretterjesztés ma már sokak által kedvvel gyakorolt, változatos műfaj.

Az ember ösztönösen fél a tűztől: ezzel a félelemmel játszanak az egyre divatosabb tűztáncos, tűzartista- és tűzzsonglőr-előadások. A hagyományos cirkusz hívei lenézik őket, ők viszont állítják, hogy ez önálló művészeti forma – bár néha az extrém sportokra emlékeztet.

„Világszerte elismert tény, hogy a zenészetre való képesség a magyar nemzetben igen nagy mértékben megvan, úgy, hogy a zenében a culturális életnek nagyon életképes csiráját látjuk, (Helyeslés.) mely felhívja az államot arra, hogy ide is fordítsa tevékenységét. (Tetszés.)

Az ausztrál Avalanches elvarázsolt, eszképista és fölöttébb szórakoztató (a szó „élvezetes” és „vicces” értelmében egyaránt), hangmintáktól csak úgy roskadozó debütlemeze, a Since I Left You éppen 16 éve, az ezredfordulón jelent meg, és úgy vált hamar a nullás évek egyik legmeghatározóbb albumává, mintegy a cut and paste-esztétika csúcsművévé, hogy a zenekarról (zenekar ez egyáltalán? és kik vannak benne? alighanem ausztrálok) egy idő után azt sem lehetett eldönteni, hogy létezik-e egyáltalán, vagy nem volt-e más ez az egész, mint egyszeri és megismételhetetlen, ördögi tréfa.