„Verdi a legmagasabb rendű természetességet követelte meg a próbákon, és éles szemmel tanulmányozott minden mozdulatot és minden gesztust, hogy elérje a legtermészetesebb és legigazabb ábrázolást. Pantaleoni édes hangon énekelte a Fűzfadalt, megszakítva énekét azokkal a szavakkal, amelyeket Desdemonának Emíliához kell intéznie, aki a jelenet szerint ékszereinek levételében segít neki. […] A Maestro itt felhívta a figyelmet arra, hogy a közbevetésnek nem szabad nyersen hangoznia, Desdemonának a gyűrűvel az ujján kecses mozdulatot kell tennie, amely az ágakról leszálló madárkák röptét érzékelteti… Hát lehet egy ilyen Maestro útmutatását követve másként is játszani, mint tökéletesen?
Ezután Tamagnóra került a sor. A legutolsó jelenet végén Otellónak össze kell esnie. Verdi itt valódi tragikus összeesést kívánt meg Salvini modorában. Tamagno többször is megpróbálta, ám a Maestro sosem volt teljesen megelégedve. Látva azonban, hogy a művész kimerült, elnapolta az esés próbáját egy másik napra. […] Tamagno megbetegedett, és otthon maradt néhány napig. Giulio Ricordi ugrott be a helyére, hogy lágyan beénekelje Otello szólamát az együttesekbe. De ezekben a napokban mindenkinek szüksége volt Ricordira a Scalában, s miután egyszer elhívták a próbáról, maga Verdi vette át a helyét a Desdemonával közös egyik párjelenetben, ám partnernője ölelését túlságosan hidegnek és tartózkodónak ítélte. Így egy pillanatra szerepet cseréltek, hogy a Maestro megmutassa Pantaleoninak, milyen is egy heves, szenvedélyes ölelés.”
1887-ben egy serény honfi- és kortárs, az író-újságíró Ugo Pesci örökítette meg ekképpen az Otello milánói ősbemutatójának előkészületeit, középpontban az idős, azonban még rendezőként is felettébb aktív Giuseppe Verdivel. Az előadóktól ilyesformán nemcsak a vokális, de a színészi helytállást is megkövetelő opera most két alkalommal a Margitszigeten vár reánk: az operaházi Otellóban már számos alkalommal bizonyító művészek, így Rost Andrea, Kálmándy Mihály és a vezénylő Madaras Gergely részvételével, valamint a Budapestre invitált amerikai tenoristával, Marc Hellerrel a címszerepben (július 29. és 31., nyolc óra).
A margitszigeti premier estéjén az operaházban is bemutatót tartanak, méghozzá egy olyan produkció bemutatóját, melyben úgyszintén roppant komplex elvárásokat támasztottak az alkotók az előadókkal szemben. Elton John musicalje, az azonos című és megindítóan bájos brit filmen alapuló Billy Elliot magyarországi ősbemutatója lesz itt: Szirtes Tamás rendezésében helyet keresve magának az Andrássy úti Ybl-palota – elsőre alighanem műfajidegennek tűnő – közegében (július 29., hat óra).
A hétvégén zárul a Nemzeti Filharmonikusok nyáron szokásos martonvásári Beethoven-sorozata, szintén hagyományszerűen: a IX. szimfónia előadásával (július 30., hét óra, esőnap: július 31.). A karmester Dénes István lesz, a negyedik tételben forradalmi szerephez jutó énekesi kvartettet pedig Bakonyi Anikó, Ulbrich Andrea, Brickner Szabolcs és Palerdi András alkotja majd.
