mi a kotta?

Ölel: Verdi

  • mi a kotta
  • 2016. augusztus 28.

Zene

„Verdi a legmagasabb rendű természetességet követelte meg a próbákon, és éles szemmel tanulmányozott minden mozdulatot és minden gesztust, hogy elérje a legtermészetesebb és legigazabb ábrázolást. Pantaleoni édes hangon énekelte a Fűzfadalt, megszakítva énekét azokkal a szavakkal, amelyeket Desdemonának Emíliához kell intéznie, aki a jelenet szerint ékszereinek levételében segít neki. […] A Maestro itt felhívta a figyelmet arra, hogy a közbevetésnek nem szabad nyersen hangoznia, Desdemonának a gyűrűvel az ujján kecses mozdulatot kell tennie, amely az ágakról leszálló madárkák röptét érzékelteti… Hát lehet egy ilyen Maestro útmutatását követve másként is játszani, mint tökéletesen?

Ezután Tamagnóra került a sor. A legutolsó jelenet végén Otellónak össze kell esnie. Verdi itt valódi tragikus összeesést kívánt meg Salvini modorában. Tamagno többször is megpróbálta, ám a Maestro sosem volt teljesen megelégedve. Látva azonban, hogy a művész kimerült, elnapolta az esés próbáját egy másik napra. […] Tamagno megbetegedett, és otthon maradt néhány napig. Giulio Ricordi ugrott be a helyére, hogy lágyan beénekelje Otello szólamát az együttesekbe. De ezekben a napokban mindenkinek szüksége volt Ricordira a Scalában, s miután egyszer elhívták a próbáról, maga Verdi vette át a helyét a Desdemonával közös egyik párjelenetben, ám partnernője ölelését túlságosan hidegnek és tartózkodónak ítélte. Így egy pillanatra szerepet cseréltek, hogy a Maestro megmutassa Pantaleoninak, milyen is egy heves, szenvedélyes ölelés.”

1887-ben egy serény honfi- és kortárs, az író-újság­író Ugo Pesci örökítette meg ekképpen az Otello milánói ősbemutatójának előkészületeit, középpontban az idős, azonban még rendezőként is felettébb aktív Giuseppe Verdivel. Az előadóktól ilyesformán nemcsak a vokális, de a színészi helytállást is megkövetelő opera most két alkalommal a Margitszigeten vár reánk: az operaházi Otellóban már számos alkalommal bizonyító művészek, így Rost Andrea, Kálmándy Mihály és a vezénylő Madaras Gergely részvételével, valamint a Budapestre invitált amerikai tenoristával, Marc Hellerrel a címszerepben (július 29. és 31., nyolc óra).

A margitszigeti premier estéjén az operaházban is bemutatót tartanak, méghozzá egy olyan produkció bemutatóját, melyben úgyszintén roppant komplex elvárásokat támasztottak az alkotók az előadókkal szemben. Elton John musicalje, az azonos című és megindítóan bájos brit filmen alapuló Billy Elliot magyarországi ősbemutatója lesz itt: Szirtes Tamás rendezésében helyet keresve magának az Andrássy úti Ybl-palota – elsőre alighanem műfajidegennek tűnő – közegében (július 29., hat óra).

A hétvégén zárul a Nemzeti Filharmonikusok nyáron szokásos martonvásári Beethoven-sorozata, szintén hagyományszerűen: a IX. szimfónia előadásával (július 30., hét óra, esőnap: július 31.). A karmester Dénes István lesz, a negyedik tételben forradalmi szerephez jutó énekesi kvartettet pedig Bakonyi Anikó, Ulbrich Andrea, Brickner Szabolcs és Palerdi András alkotja majd.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.