mi a kotta?

Ölel: Verdi

  • mi a kotta
  • 2016. augusztus 28.

Zene

„Verdi a legmagasabb rendű természetességet követelte meg a próbákon, és éles szemmel tanulmányozott minden mozdulatot és minden gesztust, hogy elérje a legtermészetesebb és legigazabb ábrázolást. Pantaleoni édes hangon énekelte a Fűzfadalt, megszakítva énekét azokkal a szavakkal, amelyeket Desdemonának Emíliához kell intéznie, aki a jelenet szerint ékszereinek levételében segít neki. […] A Maestro itt felhívta a figyelmet arra, hogy a közbevetésnek nem szabad nyersen hangoznia, Desdemonának a gyűrűvel az ujján kecses mozdulatot kell tennie, amely az ágakról leszálló madárkák röptét érzékelteti… Hát lehet egy ilyen Maestro útmutatását követve másként is játszani, mint tökéletesen?

Ezután Tamagnóra került a sor. A legutolsó jelenet végén Otellónak össze kell esnie. Verdi itt valódi tragikus összeesést kívánt meg Salvini modorában. Tamagno többször is megpróbálta, ám a Maestro sosem volt teljesen megelégedve. Látva azonban, hogy a művész kimerült, elnapolta az esés próbáját egy másik napra. […] Tamagno megbetegedett, és otthon maradt néhány napig. Giulio Ricordi ugrott be a helyére, hogy lágyan beénekelje Otello szólamát az együttesekbe. De ezekben a napokban mindenkinek szüksége volt Ricordira a Scalában, s miután egyszer elhívták a próbáról, maga Verdi vette át a helyét a Desdemonával közös egyik párjelenetben, ám partnernője ölelését túlságosan hidegnek és tartózkodónak ítélte. Így egy pillanatra szerepet cseréltek, hogy a Maestro megmutassa Pantaleoninak, milyen is egy heves, szenvedélyes ölelés.”

1887-ben egy serény honfi- és kortárs, az író-újság­író Ugo Pesci örökítette meg ekképpen az Otello milánói ősbemutatójának előkészületeit, középpontban az idős, azonban még rendezőként is felettébb aktív Giuseppe Verdivel. Az előadóktól ilyesformán nemcsak a vokális, de a színészi helytállást is megkövetelő opera most két alkalommal a Margitszigeten vár reánk: az operaházi Otellóban már számos alkalommal bizonyító művészek, így Rost Andrea, Kálmándy Mihály és a vezénylő Madaras Gergely részvételével, valamint a Budapestre invitált amerikai tenoristával, Marc Hellerrel a címszerepben (július 29. és 31., nyolc óra).

A margitszigeti premier estéjén az operaházban is bemutatót tartanak, méghozzá egy olyan produkció bemutatóját, melyben úgyszintén roppant komplex elvárásokat támasztottak az alkotók az előadókkal szemben. Elton John musicalje, az azonos című és megindítóan bájos brit filmen alapuló Billy Elliot magyarországi ősbemutatója lesz itt: Szirtes Tamás rendezésében helyet keresve magának az Andrássy úti Ybl-palota – elsőre alighanem műfajidegennek tűnő – közegében (július 29., hat óra).

A hétvégén zárul a Nemzeti Filharmonikusok nyáron szokásos martonvásári Beethoven-sorozata, szintén hagyományszerűen: a IX. szimfónia előadásával (július 30., hét óra, esőnap: július 31.). A karmester Dénes István lesz, a negyedik tételben forradalmi szerephez jutó énekesi kvartettet pedig Bakonyi Anikó, Ulbrich Andrea, Brickner Szabolcs és Palerdi András alkotja majd.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.