Lemez

Gucci Mane: Everybody Looking

  • Lang Ádám
  • 2016. augusztus 28.

Zene

Gucci Mane-nél kevés megosztóbb figurája volt az új év­ezred hiphopjának. A magára Trap Godként is hivatkozó rapper 36 éves korára nyolc lemezt, vagy 50 mixtape-et és mindenféle együttműködések során kiadott úgy kétezer számot. A kezdetektől megfigyelhető volt nála az underground hitelesség és a poporientáltság ellentmondása, közben pedig úgy lett az egyik vezérfigurája a hiphopot felforgató atlantai traphangzásnak, hogy végig ki-be járkált a börtönbe (főleg fegyver- vagy kábszerbirtoklás miatt).

Az Everybody Looking azért érdemel figyelmet ebben a beláthatatlanul burjánzó életműben, mert Gucci most jól láthatóan megváltozva lépett ki a hűvösről. Odabent Bibliát (mi mást) és self-help könyveket olvasott, leszámolt a tiné­dzserkora óta tomboló alkohol- és drogfüggőségével, lefogyott, és kigyúrta magát. És ami a legfontosabb, elkezdett szövegeket írni, mert eddig inkább csak rögtönzött, köptetősziruppal turbózott agymenéseket tolt. Ahogy kiszabadult, másnap már kint is volt az első szám a lemezről, majd folyamatosan jöttek a háziőrizet alatt forgatott klipek is. Az albumon beköszön Kanye West, Drake és Young Thug, a szokásos – rongyrázós – témák mellett pedig valóban feltűnnek vallomásos darabok is – de az összképen ezek nem nagyon változtatnak: kicsit mintha mindenkinek sietnie kellett volna, így inkább a biztonsági játékra mentek rá. Gucci a saját árnyékaként jut el az utolsó előtti All My Childrenig, ahol némi iróniával böki oda az általa kitaposott ösvényen haladóknak, hogy nagy rajongója az összesnek.

Warner, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.