Koncert

Budapest Klezmer Band

  • Kovács Bálint
  • 2012. január 20.

Zene

Ha nem számítjuk az immár huszonkettedik éve létező zenekar újévi koncerthelyszíne, a Kongresszusi Központ letekert hangerejű kazettás magnóra emlékeztető hangzását, kijelenthetjük: ennél jobb koncertet kitalálni is nehéz lett volna.

És nem csak azért, mert a zenekar megmutatott mindent, amit tud: a koncertkezdő, adekvát Mazel Tovon kívül is megannyi, Jávori Ferenc Fegya által a zenekarnak írt, lemezen megjelent számtól a Purim című balett, a pécsi színház Gettó című musicaljének és az Operettszínház Menyasszonytáncának zenéjén keresztül a zongorával kísért orosz kocsmadalokig. Jávori még harsonára is írt egy számot, hogy a banda új tagja (Barbinek Gábor) se unatkozzon. Mintha mindenkinek jutalomjáték lett volna a koncert, ahol a zenészek az összjáték mellett egymásnak felelgettek, és ahol még a kísérőzenészek is rendkívül kreatívak voltak: az egyik legjobb momentum volt, amikor eleinte ugyanazt a dallamot játszotta Kohán István klarinéton, Gazda Bence hegedűn és Végh Balázs dobon, majd a klarinét folytatta a dallamot, a hegedű és a dob pedig variálva vitte tovább.

És nem képzelhetett volna el jobb koncertet az sem, aki a meghívott énekes, Tompos Kátya miatt (is) váltott jegyet: a Nemzeti Színház színésze már megannyiszor megmutatta a közönségnek gyönyörű hangját, de ilyen jó lehetősége talán még sosem volt, hogy bizonyítsa tehetségét. Végre anyai anyanyelvén, oroszul is énekelhetett; az öt-hat zene nélküli vagy zongorán kísért szívszorító szláv búsongó után egy vidámabb dal bluesos hajlításainál elhittük, hogy ott van mögötte a füstös kocsma, a következő, egy cigány hegedűs és egy klezmerénekes szerelméről szóló, a két zenei világ motívumait mesterien vegyítő dalnál meg, hogy a helyi kis lokálban járunk.

Ha csak fele ilyen jó zenékkel folytatódik az új év, már megérte felkelni elsején.

Budapest Kongresszusi Központ, január 1.


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.