Koncert

Budapesti Fesztiválzenekar

Zene

„[É]ljünk tovább, jussunk túl rajta, alakuljunk át, áldozzuk fel a lélek érintetlenségét, és ebben az átváltozásban mégis őrizzük meg lényegünket, maradjunk emberi lények…” – Hofmannsthal megfogalmazása szerint ez lenne az Ariadné Naxosz szigetén végső üzenete, amelyre mostanság vitán felül erősen rezonálunk mindannyian: Fischer Iván zenekara fent a pódiumon éppúgy, mint a maszkos közönség a nézőtéren. Ez a hangulat uralta a BFZ testületi visszatérését a fél éve nélkülözött koncerttermi közegbe, már akkor is, amikor még nem Strauss, hanem Beethoven zenéjét játszotta az együttes.

A IV. szimfónia előadása nagy, derűs és békítő élményt teremtett, még azzal együtt is – vagy tán éppen azért, mert a Fesztiválzenekar ezúttal esendőbbnek tetszett a sokévi átlagnál. A jelentős hangversenyeknek ugyanis nem kritériuma a hibátlanság, s ezt átérezhettük a szünet után felhangzó két Strauss-operarészlet hallgatása közben is. Az eredetileg meghirdetett Emily Magee helyett Ariadnét éneklő Szabóki Tünde egy-egy ki­élesedett hangja huszadrangúvá vált, hiszen újólag kiderült, hogy a szoprán nem csupán kulturált előadó, hanem nagy lélek is. Az opera zárójelenetében az sem keltett érdemi zavart, hogy Bacchus kényesen magas fekvésű szólamának legteteje már hallhatóan a veterán Roberto Saccà lehetőségeinek határán túl helyezkedik el. Az ifjú isten így is megjelent, Strauss ravasz zenekari hatásvadászata pedig felmagasztosult, hála Fischer Iván testmeleg profizmusának.

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 10.

alá

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.