Lemez

Danzig Sings Elvis

  • - legát -
  • 2020. október 17.

Zene

Nyugodtan nevezhetjük hullámvasutazásnak Glenn Danzig négy évtizedes munkásságát. Többszörösen rászolgált, hogy a „metál legendájaként” emlegessék, de vállalhatatlan produkcióinak száma sem csekély. Sőt, legutóbbi leégése nem is a zenével volt kapcsolatos: a képregényszerzőként is jegyzett Danzig tavaly filmrendezőként mutatkozott be, ám Verotika című horrorfilmje közröhej tárgya lett, a kritikusok Ed Wood műveihez hasonlították.

A kudarc ellenére úgy tűnik, hogy az énekes egyelőre nem szándékozik visszatérni a kaptafához, de most legalább énekel. Köztudott, hogy Danzig munkásságára mekkora hatással volt Elvis Presley – Trouble című számát már 1993-ban feldolgozta (metál változatban) –, és ugyan évek óta ígéri, hogy albummal tiszteleg a Király emléke előtt, sokáig senki nem vette komolyan a fenyegetést.

A Danzig Sings Elvis című albumra 14 szám került – olyan klasszikusok is, mint az Always on My Mind, a Fever vagy a One Night –, és minden bizonnyal azt szánták meglepetésnek, hogy a feldolgozásokban nyoma sincs a metálnak, de még a „rockosításnak” sem. A tempó ugyanaz, mint Elvisnél, a hangszerelés sokkal bágyadtabb, Danzignak pedig eszébe sem jut, hogy a közismert melódiák közül bármelyiket – ahogy ’93-ban a Trouble-t – a saját képére formálja. Nem mondhatjuk, hogy nem énekli el rendesen a dalokat, de mivel semmit nem tesz hozzá, produkciója nem egyéb, mint egy profi Elvis-imitátor megnyilvánulása. Már csak a sasos jelmez hiányzik.

Cleopatra Records, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.