Nyugodtan nevezhetjük hullámvasutazásnak Glenn Danzig négy évtizedes munkásságát. Többszörösen rászolgált, hogy a „metál legendájaként” emlegessék, de vállalhatatlan produkcióinak száma sem csekély. Sőt, legutóbbi leégése nem is a zenével volt kapcsolatos: a képregényszerzőként is jegyzett Danzig tavaly filmrendezőként mutatkozott be, ám Verotika című horrorfilmje közröhej tárgya lett, a kritikusok Ed Wood műveihez hasonlították.
A kudarc ellenére úgy tűnik, hogy az énekes egyelőre nem szándékozik visszatérni a kaptafához, de most legalább énekel. Köztudott, hogy Danzig munkásságára mekkora hatással volt Elvis Presley – Trouble című számát már 1993-ban feldolgozta (metál változatban) –, és ugyan évek óta ígéri, hogy albummal tiszteleg a Király emléke előtt, sokáig senki nem vette komolyan a fenyegetést.
A Danzig Sings Elvis című albumra 14 szám került – olyan klasszikusok is, mint az Always on My Mind, a Fever vagy a One Night –, és minden bizonnyal azt szánták meglepetésnek, hogy a feldolgozásokban nyoma sincs a metálnak, de még a „rockosításnak” sem. A tempó ugyanaz, mint Elvisnél, a hangszerelés sokkal bágyadtabb, Danzignak pedig eszébe sem jut, hogy a közismert melódiák közül bármelyiket – ahogy ’93-ban a Trouble-t – a saját képére formálja. Nem mondhatjuk, hogy nem énekli el rendesen a dalokat, de mivel semmit nem tesz hozzá, produkciója nem egyéb, mint egy profi Elvis-imitátor megnyilvánulása. Már csak a sasos jelmez hiányzik.
Cleopatra Records, 2020
