Lemez

Disclosure: Energy

  • - minek -
  • 2020. október 17.

Zene

Guy és Howard Lawrence Disclosure még mindig kolosszális bemutatkozó albumuk, a 2013-as Settle méltó utódját keresik. Ekkor kreatívan ötvözték a house, a garage és a soul/
r&b hangulatokat, majd ültették át ezt a félunderground zenei világot egy maximális popszenzibilitással összerakott, dalközpontú lemezre, ahol izgalmas, részben akkor befutó vokalisták – például Sam Smith – adták hangjukat a közös szerzeményekhez. A 2015-ös Caracal korrekt, még önismétléssel sem igazán vádolható második album lett, s most öt év után ismét előttünk egy Disclosure-lemezanyag, hasonló filozófiával összerakva, csak éppen a világ változott meg alaposan körülötte. De így lenne ez akkor is, ha nem zárná be kis klubokba, vagy inkább a nappalikba e – fesztiválok nagyszínpadára való – számokat a járvány teremtette kényszerhelyzet. Nem mintha különösebb baj volna a zenével: a brit testvérpár tökéletesen uralja a hangokat, a kezük alól csakis precíz, ötletes mestermunka kerül ki. Idejétmúltnak sem nevezhetjük fájdalommentes pop-house hangzásukat, és a közreműködők sem hiányoznak: a Kelis hangjával megtámogatott Watch Your Step ígéretes felütés, és később is bőven kapunk ízelítőt az afrobeattel, szambával vagy néha r&b-vel megbolondított, de azért főleg 4/4-es tánczenéből. De a dalok kevésbé emlékezetesek, mint egykor, és itt el is jutottunk az album gyenge pontjához. A korán ellőtt patronok után hamar leül az Energy, és ha unalmassá nem is válik, ahhoz sem csinál kedvet, hogy erre bulizzuk végig a ragály hátralévő hosszú hónapjait.

Island, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.