Guy és Howard Lawrence Disclosure még mindig kolosszális bemutatkozó albumuk, a 2013-as Settle méltó utódját keresik. Ekkor kreatívan ötvözték a house, a garage és a soul/
r&b hangulatokat, majd ültették át ezt a félunderground zenei világot egy maximális popszenzibilitással összerakott, dalközpontú lemezre, ahol izgalmas, részben akkor befutó vokalisták – például Sam Smith – adták hangjukat a közös szerzeményekhez. A 2015-ös Caracal korrekt, még önismétléssel sem igazán vádolható második album lett, s most öt év után ismét előttünk egy Disclosure-lemezanyag, hasonló filozófiával összerakva, csak éppen a világ változott meg alaposan körülötte. De így lenne ez akkor is, ha nem zárná be kis klubokba, vagy inkább a nappalikba e – fesztiválok nagyszínpadára való – számokat a járvány teremtette kényszerhelyzet. Nem mintha különösebb baj volna a zenével: a brit testvérpár tökéletesen uralja a hangokat, a kezük alól csakis precíz, ötletes mestermunka kerül ki. Idejétmúltnak sem nevezhetjük fájdalommentes pop-house hangzásukat, és a közreműködők sem hiányoznak: a Kelis hangjával megtámogatott Watch Your Step ígéretes felütés, és később is bőven kapunk ízelítőt az afrobeattel, szambával vagy néha r&b-vel megbolondított, de azért főleg 4/4-es tánczenéből. De a dalok kevésbé emlékezetesek, mint egykor, és itt el is jutottunk az album gyenge pontjához. A korán ellőtt patronok után hamar leül az Energy, és ha unalmassá nem is válik, ahhoz sem csinál kedvet, hogy erre bulizzuk végig a ragály hátralévő hosszú hónapjait.
Island, 2020
