„Amit manapság nem szabad kimondani, azt eléneklik. Ezt mondhatnók a Figaro után. E darab Párizsban betiltatott, nálunk pedig komédia formájában sem jó, sem rossz fordításban nem engedélyezték bemutatását, végül azonban abban a szerencsében lehetett részünk, hogy operaként láthattuk. Ebből is kitetszik, mennyivel jobb dolgunk van a franciáknál. Mozart úr zenéje már az első előadáson kiváltotta a hozzáértők általános csodálatát, kivételt képeznek azok, akiknek öntelt büszkeségük nem engedi, hogy olyasvalamit is elismerjenek, amit nem ők maguk szerzettek. A publikum (márpedig a publikum soraiban ilyesmivel gyakran találkozhatni) az első napon nem igazán tudta, mit gondoljon a darabról. Pártatlan értőktől hallani lehetett némely „brávó!” kiáltást, a felsőbb emeletek erkélyein helyet foglaló bárdolatlan fickók, ahogy csak tudták, teleszívták tüdejüket, és amilyen hangosan tudtak, pisszegtek, hogy megsiketítsék az énekeseket és a nézőket; aminek következtében a darab végén megoszlottak a vélemények. […] Most azonban, többszöri megismétlés után nyilvánvalóan csak ármány vagy az ízlés hiánya mondathatja bárkivel azt a vélekedést, hogy Mozart úr muzsikája nem remekműve a művészetnek.” 1786 júliusában így írt a Wiener Realzeitung a Figaro házasságáról, s majd’ 130 évvel később még mindig az utolsó mondat „most”-jának korában élünk, lehetőleg távol tartva magunkat az ármánytól és az ízlés hiányától. Így aztán azon a Figaro házassága-előadáson is ott lelkesülünk majd, amely a Tháliában vár reánk, méghozzá a Kolozsvári Magyar Opera produkciójában, Novák Péter rendezésében, az idei Armel Opera Festival versenyelőadása gyanánt (július 1., hét óra). Pár nappal korábban Mozart úr egy másik remekműve, A varázsfuvola is a programon fog majd szerepelni ugyanitt, mégpedig a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, a fáradhatatlan Alföldi Róbert által megrendezve (június 29., hét óra).
E két Mozart-opera között pedig egy igazi ínyencfalat is vár reánk: Gaetano Donizetti utolsó korszakának egyik méltán újra felfedezett dalműve, a Calais ostroma, amelyet az English Touring Opera játszik majd ugyancsak a Tháliában (július 30., hét óra). Az opera sztorija nagyjában-egészében a Rodin által több változatban is megszobort Calais-i polgárok (képünkön) esetét beszéli el a városukat elfoglalni vágyó Edward királlyal. Nem az Arany János költeményéből jól ismert, fakó lovú elsővel, nem is a férfinemet fokozott érdeklődésével kitüntető másodikkal, hanem a sorszámozás szerinti III. Edwarddal, az utolsó angol lovagkirállyal, a Plantagenet-dinasztia díszével, a százéves háború megindítójával.
S végezetül jöjjön még két koncert: egy palota- meg egy udvari koncert! Takács-Nagy Gábor és a MÁV Szimfonikus Zenekar Händellel nyitja, majd Bartókkal zárja hangversenyét (Festetics-palota, június 26., hat óra), a Concerto Budapest pedig ezekben a napokban fogja megkezdeni bevett nyáresti szabadtéri sorozatát a Pesti Vármegyeháza díszudvarán, a hűs és hatalmas Bach partjainál (július 2., nyolc óra).
