mi a kotta?

Calais-i polgárok

  • mi a kotta
  • 2015. július 25.

Zene

„Amit manapság nem szabad kimondani, azt eléneklik. Ezt mondhatnók a Figaro után. E darab Párizsban betiltatott, nálunk pedig komédia formájában sem jó, sem rossz fordításban nem engedélyezték bemutatását, végül azonban abban a szerencsében lehetett részünk, hogy operaként láthattuk. Ebből is kitetszik, mennyivel jobb dolgunk van a franciáknál. Mozart úr zenéje már az első előadáson kiváltotta a hozzáértők általános csodálatát, kivételt képeznek azok, akiknek öntelt büszkeségük nem engedi, hogy olyasvalamit is elismerjenek, amit nem ők maguk szerzettek. A publikum (márpedig a publikum soraiban ilyesmivel gyakran találkozhatni) az első napon nem igazán tudta, mit gondoljon a darabról. Pártatlan értőktől hallani lehetett némely „brávó!” kiáltást, a felsőbb emeletek erkélyein helyet foglaló bárdolatlan fickók, ahogy csak tudták, teleszívták tüdejüket, és amilyen hangosan tudtak, pisszegtek, hogy megsiketítsék az énekeseket és a nézőket; aminek következtében a darab végén megoszlottak a vélemények. […] Most azonban, többszöri megismétlés után nyilvánvalóan csak ármány vagy az ízlés hiánya mondathatja bárkivel azt a vélekedést, hogy Mozart úr muzsikája nem remekműve a művészetnek.” 1786 júliusában így írt a Wiener Realzeitung a Figaro házasságáról, s majd’ 130 évvel később még mindig az utolsó mondat „most”-jának korában élünk, lehetőleg távol tartva magunkat az ármánytól és az ízlés hiányától. Így aztán azon a Figaro házassága-előadáson is ott lelkesülünk majd, amely a Tháliában vár reánk, méghozzá a Kolozsvári Magyar Opera produkciójában, Novák Péter rendezésében, az idei Armel Opera Festival versenyelőadása gyanánt (július 1., hét óra). Pár nappal korábban Mozart úr egy másik remekműve, A varázsfuvola is a programon fog majd szerepelni ugyanitt, mégpedig a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, a fáradhatatlan Alföldi Róbert által megrendezve (június 29., hét óra).

E két Mozart-opera között pedig egy igazi ínyencfalat is vár reánk: Gaetano Donizetti utolsó korszakának egyik méltán újra felfedezett dalműve, a Calais ostroma, amelyet az English Touring Opera játszik majd ugyancsak a Tháliában (július 30., hét óra). Az opera sztorija nagyjában-egészében a Rodin által több változatban is megszobort Calais-i polgárok (képünkön) esetét beszéli el a városukat elfoglalni vágyó Edward királlyal. Nem az Arany János költeményéből jól ismert, fakó lovú elsővel, nem is a férfinemet fokozott érdeklődésével kitüntető másodikkal, hanem a sorszámozás szerinti III. Edwarddal, az utolsó angol lovagkirállyal, a Plantagenet-dinasztia díszével, a százéves háború megindítójával.

S végezetül jöjjön még két koncert: egy palota- meg egy udvari koncert! Takács-Nagy Gábor és a MÁV Szimfonikus Zenekar Händellel nyitja, majd Bartókkal zárja hangversenyét (Festetics-palota, június 26., hat óra), a Concerto Budapest pedig ezekben a napokban fogja megkezdeni bevett nyáresti szabadtéri sorozatát a Pesti Vármegyeháza díszudvarán, a hűs és hatalmas Bach partjainál (július 2., nyolc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.