Lemez

Hudson Mohawke: Lantern

  • Lang Ádám
  • 2015. július 25.

Zene

„Hudson Mohawke” – suttogja egy gyerekhang, majd sípzajokkal díszített kába drone-ok jönnek. Ebből a búgásból egyszer csak kiválik a Very First Breath basszusvezérelt, szuperfogós rádiópopja és a régi soulhangmintát trappé szétcsavaró Ryderz, aztán jön a Warriors, ami már nem is sláger, hanem egyenesen poszthippi himnusz. Nagyon nem úgy indul hát a skót producer új lemeze, ahogy azt a legtöbben várhatták.

Hudson Mohawke ugyanis a dub­step utáni idők egyik legígéretesebb arca, aki az instrumentális hiphopot és a poszt-dubstepes szinti­őrületet keresztezve olyan túltolt, maximalista sounddal kísérletezett, amely egy ideig lenyűgöző volt, aztán kicsit fárasztóvá vált. Mindeközben a szélesebb közönség is megismerte a nevét Kanye West producereként, valamint a trapforradalomban főszerepet játszó duója, a TNGHT révén. Most pedig ahelyett, hogy ráállt volna a rapslágerek és a partibombák sorozatgyártására, inkább csinált egy poplemezt, ami a tapasztalatok alapján a legnagyobb kihívás a magafajta producereknek.

A reggeli ébredéstől a hajnali napfelkeltéig tartó utat bejáró Lantern ezzel együtt a maga nemében tökéletes album, kábé fele-fele arányban vokális és instrumentális számokkal. A laza koncepció pont elég ahhoz, hogy egységes füzérbe húzza az Antonyval és másokkal közös popszámokat, a Kettles már-már filmzenés íveit, valamint a szintiorgiákat (Scud Books) és a veretős témákat (Shadows) is. A Lantern így nem csupán egy felemelő lemez, hanem a felnövés dokumentuma is az alkotó részéről.

Warp/Neon Music, 2015

Neked ajánljuk