CD: Családi album

  • Csont András
  • 2002. március 7.

Zene

Yehudi Menuhin és Louis Kentner (azaz hazánkfia, Kentner Lajos) a negyvenes években lettek sógorok, amikor Diana és Griselda Gould személyében egy angol testvérpárt vettek feleségül. Az ötvenes évek elején rendszeresen léptek fel együtt. Amikor 1952 februárjában a londoni Abbey Road stúdióban belekezdtek első Beethoven-felvételükbe, még nem tudták, hogy a terv teljes megvalósítása éveket vesz majd igénybe - az utolsó bejátszásra 1956-ban került sor.
Yehudi Menuhin és Louis Kentner (azaz hazánkfia, Kentner Lajos) a negyvenes években lettek sógorok, amikor Diana és Griselda Gould személyében egy angol testvérpárt vettek feleségül. Az ötvenes évek elején rendszeresen léptek fel együtt. Amikor 1952 februárjában a londoni Abbey Road stúdióban belekezdtek első Beethoven-felvételükbe, még nem tudták, hogy a terv teljes megvalósítása éveket vesz majd igénybe - az utolsó bejátszásra 1956-ban került sor.

Beethoven hegedű-zongora szonátái 1945 előtt nem tartoztak a népszerű kamaraművek közé, a Kreutzer és a Tavaszi kivételével a hegedűsök csak ritkán tartották őket repertoárjukon. Hegedűsökről kell beszélnünk, mert noha a maga korában Beethoven obligát hegedűkísérettel ellátott zongoraszonátáknak tekintette őket, a nagy hegedűvirtuózok megjelenésekor megfordult a sorrend, egyre inkább a zongoraszólamot tekintették kíséretnek. Sok időbe telt, míg kiderült: előadó és közönség is akkor jár a legjobban, ha egyenlők párbeszédeként fogja fel e műveket. Menuhin és Kentner felvételei sokat tettek annak érdekében, hogy e felfogás jusson diadalra.

Persze a sztár Menuhin, de a lemez inkább egyenlők párbeszéde. Noha Menuhin nem játszik gáncsolhatatlanul, olykor disztonál, tempóérzéke néha cserbenhagyja, siet vagy késik, hegedűje furcsa mellékzörejeket hallat. De mit számít ez mondjuk a c-moll szonáta félelmetes tüzéhez mérve, ugyan kit érdekelhet ez, ha beleveti magát a zárótétel száguldásába?! Megint bebizonyosodik, hogy a "régiek" előadását nem a technikai makulátlanság teszi varázslatossá.

Kentner és Menuhin remekül megértik egymást. Talán Kentner humora az, ami jót tesz a némiképp érzelmesebb Menuhinnak. Földönjáró humor ez, van benne valami fölényes derű, amely a scherzo tételekben különösen szívderítő. Általában is fölényesen játszik, partneréhez hasonlóan a technikai dolgokból ő sem csinál különösebb problémát. Ami a másik oldalon persze hozadék, a ma megszokott neutrális perfekció, a "tökély barbarizmusa" (Adorno) helyett a lehető legelevenebb hangzást kapjuk; a felvételek élnek, mintha látnánk a játékosokat. Látjuk, amint megbeszélnek egy frázist, látjuk, ahogy egymásra néznek, összevillantják szemüket egy nehezebb belépésnél, látjuk a kávészünetek közben, amint beszélgetnek, talán valami tökéletesen banális dologról.

E kurta beszámolóban csak a legemlékezetesebb pillanatokat szeretném kiemelni. Mindenekelőtt a lassú tételek olykor éteri tisztaságát, eszköztelen költészetét, egyszerűségét. Felejthetetlen az op. 12 A-dúr szonáta a-moll lassúja, két nagyon törékeny lény intim felelgetése, vagy a nagy c-moll szonáta Asz-dúr drámája. Menuhin és Kentner közös muzsikálása maga a megtestesült ártatlanság, reggeli derű, miként a kései op. 96-os szonáta komorabb, adagio espressivo második tételében.

A c-moll szonáta egészében is bámulatosra sikerült, a mű félelmetes hangulati szélsőségeit, a legvadabb groteszkségtől a legátszellemültebb metafizikáig terjedő érzelmi skáláját ritkán hallani ilyen elemi erővel. Mindvégig érezni, hogy a zene nagyobb, mint az előadók, akik pontosan tudatában vannak ennek, ugyanakkor azt is pontosan tudják, ezt az őket legyűrő nagyságot csak ők mutathatják meg. Akkor hát nem is gyűrte le őket semmi - a nagy előadóművészet egyik furcsa csodája ez.

Csont András

(EMI Références, 7243 5 74804 2)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.