Interjú

"Cél volt, hogy ne legyen simulékony"

Kátai Tamás - Thy Catafalque

  • Vincze Ádám
  • 2012. január 30.

Zene

A Makóról a skóciai Edinburghba keveredett Kátai Tamás igazi polihisztora a hazai underground zenei színtérnek: a pályafutását a számítógépre épített Darklighttal kezdő zenész később az üdítően egyéni, ennek megfelelően relatíve sikertelen Gire-ban billentyűzött, újabban pedig gitáros-énekes-programozóként egyedül készíti zenekara, a Thy Catafalque lemezeit.

A jobb híján avantgárd black metalnak aposztrofált zenekar igazi sikertörténet, hiszen legutóbbi lemezét, a tavaly ősszel megjelent Rengeteget a zsáner egyik legnívósabb lemezcége, a francia Season Of Mist hozta ki.


Fotó: Németh Dániel

 

Magyar Narancs: Ősszel jött ki a Rengeteg - mit tudsz, hogy fogy, milyenek a visszajelzések?

Kátai Tamás: Pontos eladási adatot még nem tudok, mert félévente van összesítés, de azt sem tudom, mennyi készült. Annyi biztos, hogy a digipak verzió már elfogyott - a kiadónál már egy sincs, úgyhogy valaki csak megvette. A visszajelzések pozitívak - nagyrészt eddig is pozitív visszajelzéseket kaptunk, csak jóval kevesebb helyre jutottak el a korábbi lemezek. Természetesen nyilván van olyan, aki nem tud vele mit kezdeni, mert azért elég fura zene ez. Van, akinek azért nem tetszett egyébként, mert nincs túl nagy ugrás az előző lemezhez képest.

MN: Szándékosan nem váltottál nagyot?

KT: Szerintem van változás, ha nem is radikális, hiszen most teljesen más felépítésűek a dalok, más a gitár, más a basszus, és az sem volt cél, hogy megírjam a Róka hasa rádió második részét. A következő lemez viszont biztos egészen más lesz, hiszen Attila (Bakos Attila, a Thy Catafalque tiszta énekdallamaiért felelős vendégénekese - V. Á.) már nem fog rajta énekelni.

MN: Ez elég fájdalmas hír, hiszen sokat építettél a hangjára. Miért döntött így?

KT: A saját projektjére szeretne koncentrálni, illetve most jelent meg a Taranis első albuma is Kingdom címmel, ami szintén az övé, így minden vendégszereplését lemondta. De van még két kiadatlan dal, amin ő énekel. Szerintem egy kislemez lesz belőle, de az is lehet, hogy a következő albumra kerülnek fel. Kidobni semmiképp nem szeretném őket.

MN: Nem vágott földhöz a döntése?

KT: Azért nem, mert én írtam a zenét is, a szöveget is; de mindenképpen komoly változást fog eredményezni a hiánya. Attila hangja nagyon sokat adott a zenéhez, és teljesen másmilyen lett volna az előző és a mostani lemez is nélküle. Kicsit tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban: továbbra is magyarul szeretném folytatni, és ahhoz magyar anyanyelvű énekest kell találnom, amit szinte lehetetlen Skóciából elintézni. Igazából azt sem tudom, milyen jellegű lesz a zene, majd elválik. Kalandos idők ezek.

MN: Miért fontos számodra a magyar nyelv?

KT: Egyszerűen könnyebb az anyanyelvemen kifejeznem magam, ez teljesen természetes. Egy nemzetközi kiadónál nyilván az angol nyelv lenne a kézenfekvő út. A szövegek le vannak amúgy fordítva, de érezhetően rosszabb minőségűek, mint az eredetiek. A szövegben ugyanis benne van a forma is, azt pedig nem lehet valójában lefordítani, csak a tartalmat. A forma is egy dimenzió, ami a fordításkor elvész. A forma is a tartalom része.

MN: Biztos sokan megkérdezték már, de én sem tudom kikerülni: hogy tudtál odakeveredni ahhoz a kiadóhoz, ahova a Morbid Angeltől a Mayhemen át a Dillinger Escape Planig gyakorlatilag a nemzetközi kemény zene elitje tartozik?

KT: Nem volt benne semmi ördöngösség. Amikor kész lett a lemez, szétküldözgettem az mp3-akat, és a Seasons Of Mist is jelentkezett. Ismerték már a zenekart, a korábbi lemezeket is megkapták. Nem kellett hozzá semmi különös.

MN: Mit gondolsz, egy ilyen kiadó mit látott meg a Thy Catafalque-ban?

KT: Náluk dolgozik például az izlandi Sólstafír vagy az ukrán Drudkh, amelyek szintén anyanyelven éneklő, hasonló felfogásban játszó zenekarok, és ők talán ezt a fajta individualizmust értékelik.

MN: Nem kapacitálnak arra, hogy koncertezz?

KT: Szó sem volt eddig erről, és mondtam is nekik, hogy ez a zenekar valószínűleg soha nem fog koncertezni. Most meg pláne nincs tervben, mivel sem Attila, sem János (Juhász János gitáros, aki az előző lemez felvétele után távozott az eredetileg kéttagú zenekarból - V. Á.) nincs velem, tehát momentán a zenekar csak belőlem áll.

MN: Fura, mert a zeneipar egyre inkább úgy alakul, hogy lemez helyett a koncert lett az első számú fogyasztási cikk.

KT: Ebben teljesen igazad van, viszont én a lemezkészítést, illetve magát a komponálást sokkal jobban élvezem. A Gire-ral sokat játszottunk, és élveztem is, de az egy teljesen másik történet, mert az egy rendes zenekar volt, ahol gyerekkori barátaimmal zenéltem együtt - azt nagyon szerettem. De hogy a Catafalque-kal elkezdjek embereket keresni, akiket nyilván ki is kell fizetni, összehozni logisztikailag, próbálni, az nagyon sok munkával járna, és egyáltalán nem inspirál. Gyakorlatilag a nulláról kéne felépíteni egy teljesen koncertképes produkciót, amivel szemben azért komoly elvárások vannak. Nincs rá sem időm, sem energiám, főleg pedig kedvem.

MN: A Gire után kábé a kezdetekhez tértél vissza: az egyszemélyes zenekarozáshoz, hiszen Darklight néven már a kilencvenes évek elején készítettél számítógépes felvételeket.

KT: Igen, mert metált akartam játszani, és akkor még nem tudtam gitározni, így az volt az egyetlen lehetőség, hogy számítógéppel programoztam a gitárokat. Talán innen ered, hogy engem nem igazából érdekel, hogy mivel készítik a lemezeket: egyáltalán nem izgat, ha dobgép szól, vagy hogy milyen a gitár, vagy ha másodpercenként vagdossák össze Pro-Toolsban. A végeredmény érdekel, ha az mond valamit, akkor rendben vagyunk. Például amikor a Meshuggah-nak kijött a Catch Thirtythree albuma, mindenki ujjongott tőle. Aztán nem sokkal később kiderült, hogy a dobot számítógéppel rakta össze kísérletképpen Haake, aki amúgy a metáltörténelem egyik legnagyobb zenésze, és akkor a sok fafejű metálos, aki addig a padlón kereste az állát a lemeztől, rettenetesen felháborodott. Szerintem ez egy végletesen buta gondolkodásmód, sose értettem.

MN: A Rengeteget otthon készítetted. Még a keverés-mastering fázisában sem gondoltál arra, hogy profi stúdióban dolgozz?

KT: A mastering tekintetében kipróbáltam egy birminghami stúdiót, de nem tetszett a végeredmény. Egy hatalmas analóg cuccon csinálta az ottani srác, de túlvezérelt, túlkompresszált hangzást kapott a lemez, inkább megcsináltam én.

MN: A Season Of Mistnek nem presztízsveszteség egy hálószoba-anyagot kiadni?

KT: Nem is kérdezték, hogy hol csináltam - nekik tetszik. Azért, többek között, mert nem úgy szól, mint a százezer másik zenekar, akiktől demókat kapnak. Hallatszik rajta, hogy nem nagy stúdióban készült, de egyedi szerintem, fel lehet ismerni. Elég tüskés a megszólalás, sok mély gitárral, és ez cél is volt, hogy ne legyen simulékony a lemez.

MN: Jó néhány Thy Catafalque-szöveg erősen természettudományos irányultságú. Te, mint magyar-angol szakos tanárként végzett ember, hogy kerültél közel ezekhez?

KT: Rájuk csodálkozom. Szeretném érteni a természettudományokat, és nagyon csodálom azokat, akik tényleg értik és ismerik a felszínen és a mélyben zajló folyamatokat. Engem ez elbűvöl, noha nem értem, csak egyfajta egzotikus állatként tekintek a tudományokra, ha szabad ilyet mondani. Teljesen más szemmel nézek rájuk, mint a tudósok. Az irodalom felől közelítem meg: egyfajta metafizikus látásmód ez.


Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.