Lemez

Fekete eső

The Weeknd: Echoes Of Silence

  • Greff András
  • 2012. január 27.

Zene

A South Park egyik részében egy sor halott híresség tipródik az utasszállító repülőgépnek fantáziált purgatóriumban: nagyon mennének már tovább mind, de addig sehogy sem lehet, amíg Jacko el nem fogadta elhalálozásának szomorú, ám kétségkívül megmásíthatatlan tényét. A The Weeknd új anyaga úgy indul, mintha kivágott jelenet volna ebből az epizódból: éjszaka van, gomolyog a köd, Michael Jackson szorongó, Neverlandtől mágiával távol tartott szelleme pedig egy fényreklámokkal átvilágított hideg üvegvárosban kiáltja világgá hallatlan szívfájdalmát. A Dirty Diana feldolgozásában a kanadai Abel Tesfaye tökéletesen hozza Jackson legendás falzettjeit - mintegy a képességeit fitogtatván, amelyekkel kilenc hónap alatt meghódította a fél világot.


Amikor tavaly márciusban letölthetővé tette első lemezét, a House Of Balloonst, igazán nem volt nehéz megérteni, miért ájulnak el tőle annyian. Tesfaye az R&B szupersztárok expresszív szenvelgését durván másnapos szövegvilággal kiegészítve helyezi hideg, komor, lassú alapokra, amelyeket legjobb dalaiban mindig feldob valami apró, ám zseniálisan hatásos hangszerelési trükkel. Olajfeketére mázolt R&B-jét nem véletlenül jellemzik filmzenés hasonlatokkal: az új anyag harmadik - amúgy elég lapos - szerzeménye a maga homályosan hullámzó szintetizátorhangjaival Angelo Badalamenti kísérőzenéire kacsint, a kiváló Xo/The Host második fele pedig Trent Reznor és Atticus Ross az új David Fincher-filmhez írt hangulatos dark ambient sziporkáira emlékeztet.

A legfontosabb persze az, hogy a precíz hangulatfestés mellett a The Weekndnek valódi dalai is vannak - már amikor úgy igazán összeszedi magát. A House Of Balloons még tele volt ilyenekkel, a nyáron elérhetővé tett (mert Tesfaye úgy nyomja, mint a popsztárok közül mostanában Robyn meg Beyoncé és Rihanna: szokatlanul sűrű megjelenéseivel biztosítja magának a figyelem állandó intenzitását), a pár nap alatt több százezer letöltést produkáló Thursday cseppfolyós számaiban viszont inkább csak a modorosság mozgatására maradt ereje. Az Echoes Of Silence félúton van valahol a kettő között: akkora bomba, mint a The Morning volt az elsőn, nincs rajta, de a torzított gitárokkal feszültté tett Xo/The Host, az énekhangok magasságát folyamatosan manipuláló, fenyegető hiphopalapokon előrecsúszó, hideglelős Initiation vagy a légies címadó kimondottan nagyszerű. A lemez olykor itt is sápasztó nyávogásba fordul, az ilyen percek száma azonban ezúttal elviselhetően csekély - és hát lássuk be: a makulátlan teljesítmény nem is illene igazán az emberi tökéletlenség e hipersebességgel naggyá lett fiatal dalnokához.

2011; letölthető a the-weeknd.comról

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.